Az őszi időszak kedvező fák és cserjék ültetésére, ezért nem árt, ha számba vesszük, mi az, ami még esetleg hiányzik a kertünkből, illetve, hogy mivel tehetnénk hangulatát még szebbé, otthonosabbá. Mivel ezek a többé-kevésbé magas és terebélyes fásszárúak fontos szerepet játszanak a téralakításában is, nem mindegy, hogy a kert melyik részébe milyen adottságokkal rendelkező növényt ültetünk. A mutatós fák listája igen hosszú, de annyi bizonyos, hogy bármennyire is nehéz a választás, néhány karakteres díszfát minden kertbe érdemes ültetni. A fák a mellett, hogy árnyékot adnak, a meghittség és a bensőségesség érzését is fokozzák, akár előkertbe, akár egy hátulsó traktusba kerülnek. Attól függően, hogy mikor a leglátványosabb a küllemük, más-más évszakban vonják magukra a tekintetet, ugyanakkor lombkoronájuk sziluettjével tavasztól őszig meghatározzák a terület benapozottságát, a tér hangulatát.
Az örökzöld lombú tuják és fenyők általában merevebb formákat, sötétebb színhatást adnak, ugyanakkor egész évben állandóságot, és természetes védőfalat alkotnak. Ezek a sokak által kedvelt növények azonban magasra nőve eléggé megváltoztathatják a kert fényviszonyait, mivel besötétíthetik a teret, ablak elé ültetve pedig még télen is kizárhatják a napsugarak többségét. A kert egy távolibb pontjába ültetve viszont kimondottan szép és méltóságteljes hatást keltenek gazdagítva annak formavilágát. Ugyanez mondható el egy lombhllató különlegességről, nevezetesen a perzsa varázsfáról is, hisz ez az idővel terebélyessé váló, ősszel izzó lombkoronájáról ismert fa is megfelelő térállásban mutat igazán. Egész más, mégis szép hatás érhető el közönséges nyírfák kisebb csoportjával is, hisz a lágyan ringó lombozat, és a fehér fatörzsek természethű, ligetes hatást kölcsönözhetnek a tágasabb kertrészeknek, mely különösen tavasszal a rügyfakadás idején nyújt üde látványt, mely fokozható azzal, ha hagymások kisebb-nagyobb csoportjait ültetjük köréjük.
Kisebb kertekbe érdemes olyan díszfát vagy cserjéket ültetni, melyek több évszakban is kényeztetik érzékszerveinket. Fontos, hogy ne csak a fa termete legyen megfelelő, hanem, ha lehetséges tavasszal adjon virágdíszt, őszi lombja pedig minél szebb színekben pompázzon. Egyes fák - mint pl. a berkenyék - őszi színes bogyótermésekkel is fokozzák a látványt, ráadásul a madarak számára is táplálékot jelentenek. Érdekes hatást nyújtanak a bordó levelű díszfák is különösen zöld lombú társaikkal kombinálva. A lombhullató fák egy része, mint pl. a madárberkenye, a selyemakác vagy a gömbformájú koronával rendelkező szivarfa lazább, világosabb színű lombkoronával rendelkeznek, így ezek alá nyugodtan ültethetünk akár sűrű lombú, alacsony növésű talajtakarókat is. A különböző gólyaorr fajok és fajták, az indiai szamóca vagy a kis meténg például jól fejlődnek ezek alatt a viszonylag levegős lombkoronák alatt, s e fák határozott előnye az is, hogy nem veszik el a túlzottan a kilátást, s optikailag sem szűkítik le túlzottan a teret, mely tényező kisméretű kertek beültetésénél fontos szepmont lehet.
A fák mellett a cserjék is elengedhetetlen szereplői a kertnek, gondoljunk csak például a tavasszal illatozó kerti orgonára, jezsámenre, a színes bogyókat érlelő madárbirsekre, tűztövisre, vagy akár az őszi virágzású kékszakállra. Ezek a változatos fásszárúak hosszú időre meghatározhatják a kert képét, akár sövényként, akár kerti utak, bejáratok közelében kapnak kiemelt szerepet. Ültethetjük őket magányos szoliterként is, de egy mozgalmas cserjecsoport tagjaként is, melyek ugyanúgy keretezhetnek egy nyári pihenőhelyet, mint a házhoz kapcsolódó terasz sarkát. A szobából is látható kora tavaszi cserjék, mint a téli jázmin vagy a magnólia rövid kerti sétára csábítanak a hideg ellenére is, a feltűnő őszi lomszíneződésűek viszont a komorabb őszi napokba hoznak élénkséget. A cserszömörce, a szárnyas kecskerágó vagy a japán borbolya képesek rá, hogy ragyogó lombjukkal még néhány hétre visszahozzák a színeket az egyre kopárabbá váló kertekbe.
A vízszintes, vagy akár rézsűkkel szaggatott tereken, gyepszőnyegeken igen jól mutathat egy szépen megkomponált cserjesziget is, melynek igazi pompáját időzíthetjük akár tavaszra, akár őszre is. Az előbbi esetben a virágok és az illatok összhangja és kavalkádja, utóbbiban pedig a különböző színű termések és színes levelek adhatják a látvány főbb súlypontját. Ezek tervezésekor fontos szempont, hogy lényegében azonos habitusú, talaj- és fényigényű növényeket társítsunk egymás mellé.
Egyes elfekvő habitusú cserjék, mint pl. a szőnyegmadárbirs, a mirtuszlonc vagy a borókák egyes fajtái kiválóan alkalmasak rézsűk betelepítésére, így adva azoknak életteli felületet, színes termésdíszt, megkönnyítve ugyanakkor e nehezen kezelhető területek karbantartását is.