Tojásdadlevelű Árnyliliom

A kert árnyékos szegleteinek benépesítése sok kertész számára problémát jelent, mivel csak igen kevés növény képes megélni alacsony fényviszonyok mellett. Az egyik legismertebb árnyéki évelő kétségkívül az árnyliliom, melynek mára már számtalan hibrid fajtája létezik, jóllehet egyes fajok önmagukban is jó alkalmazkodó képességgel rendelkeznek. Ilyen többek között a tojásdadlevelű árnyékliliom is, mely Kínában és a Koreai-félsziget északi felén őshonos. A Hosta nemzetség egyetlen természetesen tetraploid faja, mely mindenképpen egyedivé teszi, nem is beszélve arról, hogy utódait tényleges megtermékenyítés nélkül hozza. Ez a folyamat az ún. apomixis vagy agamospermia, mely során a mag és az abból fejlődő növény teljes mértékben az egyetlen szülő génjeit hordozza, gyakorlatilag annak klónja. Mint a tetraploid fajokat általában, kompakt termet jellemzi, ezért az 50cm-es magasságot ritkán haladja meg, jóllehet szív alakú, egyes változatai esetén tarka levelei viszonylag sűrűn borítják a talajt. Június vége és július eleje között a levéltömeg fölé emelkedő szárakon hozza belső felükön fehércsíkos, ibolyalila, ritkán fehér lepellevelekből álló virágait, melyek alulról felfelé nyílva viszonylag hosszan díszítenek.

Ez az elsősorban talajtakarónak ideális évelő legszebben félárnyékban fejlődik, de tolerálja a mélyárnyékot is. Kedveli a tápanyagdús, jó vízelvezető képességű, folyamatosan kissé nyirkos talajt, de az idősebb példányok a rövidebb száraz időszakokat is jól átvészelik. Hazánk forró nyarait kevésbé szereti, ezért napos fekvésbe semmiképp se ültessük. Ha nagyon meszes a talaj, akkor érdemes némileg savasítani azt. Öntözésnél lehetőleg figyeljünk rá, hogy a leveleket ne érje víz. Mint általában az árnyliliomokra, erre a fajra is leginkább a csigák és meztelencsigák jelentik a legnagyobb veszélyt.

Tőosztással a tavasz, esetleg az ősz folyamán. Ez a faj magról is szaporítható.