Borostáslevelű Lonc

A Kelet-Kínából származó borostáslevelű lonc egy viszonylag még kevéssé ismert, ugyanakkor annál mutatósabb, csavarodva kúszó lonc faj, mely örökzöld levélzetével kiválóan alkalmas a nem kívánt felületek befuttatására, takarására. Ez az erőteljes növekedésű dísznövény gyorsan felfut a kerítésekre, pergolákra, s akár 5-8 méter magasra is felkúszhat. Májustól a nyár közepéig tölcséres virágainak sokaságával díszít, s bár virágai nem olyan nagyok és illatosak, mint más kúszó habitusú lonc fajok esetében, a borostáslevelű lonc nem kevésbé mutatós. Egyes változatok esetén lilás bimbókból szokatlan rézvörös virágok nyílnak, míg más fajták esetében a krémszínt okkersárga virágok váltják fel. A virágokat időnként kékesfekete, hamvas bevonatú termések is követik, melyek jól harmonizálnak a növény lándzsa alakú, bőrszerűen fényes levelekből álló levélzetével. Félörökzöld levélzete megfelelően védett fekvésben télen is megmarad.

Gondoskodást alig igénylő dísznövény, mely legszebben humuszban gazdag, nyirkos, jó vízáteresztő képességű talajban fejlődik. Viszonylag fényigényes, ugyanakkor nem kedveli, ha a talaja felmelegszik, ezért a tövének mindenképpen árnyékban kell lennie. A borostáslevelű lonc hazánkban is télálló, de az erősebb fagyok némileg károsíthatják, ezért ültessük a téli hideg szelektől védett fekvésbe. Kora tavasszal lehetőleg adjunk neki levélkomposztot. A virágzás elmúltával minden harmadik levirágzott hajtást vágjunk vissza. A levéltetvek, a tripszek, valamint a lisztharmat időnként megtámadhatják.

Magvetéssel, dugványozással és bujtással is szaporítható.