Angol Kékszakáll

(Caryopteris x clandonensis)

A mongol (C. mongholica) és a kínai kékszakáll (C. incana) keresztezésével létrejött, az angliai West Clandon településéről elnevezett, mutatós lombhullató félcserje, melynek őszeleji virágözöne jó átmenetet képez a nyári színpompa után. Jó tűrőképességű dísznövény, mely kompakt növekedésénél fogva kifejlett korában is csak ritkán haladja meg az 1-1,2 méteres magasságot, s így kisebb kertekben sem válik túl hangsúlyossá. A kék és a lila árnyalataiban pompázó, hosszú porzós, ajakos virágok szeptembertől nyílnak, s vonzzák a méheket. Enyhén hullámos szélű, fakózöld, alsó felükön többnyire molyhosan ezüstös levelei oválisak, s megdörzsölve fűszeres aromájúak. Alacsony termete miatt sziklakertek aljába, illetve talajtakaróként is ültethetjük.

Gondozása

Igénytelen díszcserje, mely bármilyen jó vízáteresztő képességű, átlagos kerti talajban szépen fejlődik. Napos, esetleg félárnyékos helyre ültessük, s a növekedésű periódusban földjét tartsuk folyamatosan kissé nyirkosan. Az idősebb példányok viszonylag szárazságtűrőek, s könnyen átvészelik az aszályos időszakokat is. Az angol kékszakáll gyökérzete teljesen télálló, ugyanakkor a növény föld feletti részei a tél folyamán károsodhatnak, vagy akár teljesen vissza is fagyhatnak a földbe, ezért a kora tavasz folyamán érdemes erősen visszametszeni. Ez a virágzást nem befolyásolja, mivel a virágokat az új hajtásokon hozza. Túlzottan kötött talajban gyökérrothadás előfordulhat, máskülönben azonban problémamentes.