A cserepekben, dézsákban, ablakládákban kialakított növénykompozíciók fontos részét képezik a kertészkedésnek, hisz a városi kőrengeteg balkonjaira csakis így varázsolhatunk egy kis darabot a természetből, mint ahogy a kertes házak teraszai, verandái is sokkal otthonosabbá tehetők a kőfelületeken elhelyezett növények kisebb-nagyobb csoportjaival. Bár lehetséges, hogy korántsem ideálisak a fényviszonyok, vagy csak igen kis hely áll rendelkezésünkre, valamivel mégis mindig megpróbálkozhatunk, ami zöld és élő.

Szeles vagy árnyékos sarkokba épp úgy találhatunk megfelelő növényeket, ahogyan a tűző nap által kitikkasztott ablakpárkányokra vagy franciaerkélyekre is. Tarka egynyáriak, örökzöldek, virágos évelők, fűszernövények, de még kúszócserjék is díszíthetik közvetlen környezetünket, ha kreatívan válogatunk a széles választékból, és megteremtjük az összhangot a növények igényei és a rendelkezésünkre álló terület adottságai között. Talán esetükben jobban kell ügyelnünk az öntözésre, a tápanyag utánpótlásra vagy a metszésre, de a konténeres növények bája sok esetben úgy is az átmenetiségükben rejlik, abban, hogy 2-3 évente, vagy akár minden évben teljesen új arculatot adhatunk velük a kisebb-nagyobb tereknek.

A növények és az anyagok kiválasztása egyéni ízlés dolga, de fontos, hogy a virágtartó harmóniában legyen a növényekkel, ugyanakkor elég földet, tápanyagot biztosítson a fejlődésükhöz. Gondolnunk kell még az edények stabilitására, ahogyan arra is, képesek leszünk-e azokat a kifejlett növényekkel együtt szükség esetén mozgatni, áthelyezni.
Ha több helyünk van, jó, ha figyelembe vesszük az évszakok körforgását is, és a kora tavaszi hagymásoktól, az egynyáriakon át, az őszi bogyós növényekig terjed a balkonkertünk növénypalettája. Egy-egy fagytűrő pozsgással, örökzölddel vagy törpefával pedig az állandóság és a folyamatosság érzetét is könnyen megteremthetjük. Akik az illatokra is gondolnak, mindenképpen ültessenek petúniát, mézvirágot, levendulát, vaníliavirágot, citromillatú muskátlit, esetleg más fűszernövényeket.

Ha feltűnő színű, vagy kifejezetten rusztikus dézsát választunk, akkor előnyösebb, ha egyféle növénnyel, illetve azonos színű vagy árnyalatú virágokkal ültetjük be a konténert. Egy nagy láda egységes színű petúnia, százszorszép, vagy akár árvácska nagyon mutatós lehet, ahogy a lapos kőedények szép kontrasztot alkotnak borsos varjúhájjal, meténggel vagy kékgyökérrel.

A szépen díszített vagy fényes cserepeket jó, ha nem takarjuk el növényekkel, ezért ezekbe érdemesebb kompaktabb méretű, felálló habitusú fajtákat választani. Egyszerűbb, esetleg kevéssé mutatós tartóedény esetén azonban az edény oldala könnyedén eltakarható lecsüngő indákkal, színes virágzuhataggal. A balkon aranya, a dúsvirágú petúnia, a kereklevelű szalmagyopár vagy a csüngő törpe lobélia remek választás a jótékony takarásra, ugyanakkor levegősebbé, könnyedebbé is teszi az összhatást.

Az egynyáriak feltűnő tarkasága, vagy éppen visszafogott árnyalatai más-más hangulatot adnak a térnek, ugyanakkor tény, hogy minél kevesebb színt használunk, annál egységesebb az összhatás, különösen, ha csak kevés hely áll rendelkezésünkre. Az ezüstszürke szín, mint pl. a hamvaska, a kereklevelű szalmagyopár vagy a hamvas cipruska levélzete különösen értékes, mert jó kontrasztot ad, ugyanakkor jól kombinálható szinte bármely színnel, még a pasztell árnyalatokkal vagy a fehérrel is.

Míg a kisebb cserepek inkább a lépcsőkre, párkányokra valók, addig a nagyobb, súlyosabb dézsák kerti pihenőhelyek, lekövezett étkezők mellé, lépcsőfordulókba, vagy akár egy nagyobb gyepfelület szélére is kerülhetnek. Ezeket ki-ki kedvére helyezheti el szabályos alakzatban, vagy éppen harmonikus összevisszaságban. A méretek és a formák sokfélesége nem feltétlenül rontja a látványt, sőt egyes esetekben akár előnyt is jelenthet, különösen, ha egy monoton teret vagy szürke betonfalat szeretnénk otthonosabbá, oldottabbá tenni.