Herbst-pelyvavirág

Akárcsak a keskenylevelű pelyvavirág (Iresine diffusa f. lindenii), a Herbst-pelyvavirág is Dél-Amerikából származik, ahol 1,5 méteres örökzöld bokrocskát képez, a mi éghajlatunkon azonban egynyáriként nevelik. Ez a fagyérzékeny, rövid életű évelő elsősorban látványosan erezett levélzetével díszít, mivel a mérsékelt övben ritkán virágzik, de virágai amúgy is jelentéktelenek. A növény feltörő szárú, bokros habitusú, díszcsalánra emlékeztető levelei többnyire vörösek vagy bíbor színűek, de léteznek alapvetően zöld levelű fajták is (pl. 'Aureoreticulata'), melyek nem kevésbé látványosak.
A Herbst-pelyvavirág ideális egynyári ágyások díszítésére csakúgy, mint balkonládák színesebbé tételére. Törpe növekedésű fajtái is léteznek, de legtöbb kultivárja 30-60cm közötti magasságot ér el.

Az igazán látványos levélszínhez sok napsütésre van szüksége, más szempontból azonban igénytelen növény. Földje ne legyen túlságosan meszes, vagy éppen kötött, s tartsuk azt folyamatosan kissé nyirkosan. A hajtások visszametszésével alakíthatjuk, és bokrosabb növekedésre ösztönözhetjük. A Herbst-pelyvavirág fényes, hűvös, 5-10°C-os helyiségben átteleltethető, de érdemes minden évben új növényeket nevelni, például dugványról. A lisztharmatra viszonylag érzékeny, és a takácsatkák és a levéltetvek is megtámadhatják.

Vízben viszonylag könnyen gyökeret eresztenek a dugványai. Palántáit csak májusban, a tavaszi fagyok elmúltával ültessük ki.