A rózsa kétségtelenül királynői virág, amely évezredek óta páratlan népszerűségnek örvend az egész világon. Minden kertben meghatározó, domináns szerepet és helyet kíván, aminek a többi virág többé-kevésbé kénytelen alárendelődni, ezért nem ritka, hogy különösen a régebbi időkben elszeparált rózsakerteket alakítottak ki a számukra, ahol kizárólag rájuk irányulhatott az összes figyelem. A rózsa az a növény, mely nemcsak az ember szépérzékére, hanem a kertészet fejlődésére is nagy hatással volt. Ha belegondolunk, a rózsa az egyetlen cserje, amely - leszámítva az egyszer nyíló fajtákat - több hónapon keresztül szinte folyamatosan nyílik, és ezzel hosszabb időre színt és szépséget varázsol a környezetünkbe. Illata, formája, színe rendkívül változatosságot mutat, ezért szinte végtelen lehetőséget rejt magában arra, hogy mindenki megtalálja az ízléséhez, szívéhez legközelebb álló fajtákat. Szépsége azonban érzékenységgel is párosul, így, ha rózsákat akarunk nevelni, tudnunk kell, hogy növényeinknek értő gondoskodásra lesz szükségük, amelyet azonban csodás virágokkal hálálnak majd meg.
A rózsák az emberiség első ültetett dísznövényei közé tartoznak, s szimbolikájuk évezredek óta átfonja az emberiség életét és kultúráját. Bár eredete némileg a homályba vész, annyi bizonyos, hogy az ókori keletről származik, és már az ókori görögöknél és a rómaiaknál is a szerelem, a makulátlan szépség, a tökéletesség és a jó szerencse jelképének számított. Az írásos anyagok szerint már Kr. e. 500-ban Konfuciusz is említést tesz a kínai császári udvarokban nevelt rózsákról, Hérodotosz pedig Midász király csodálatos 60 szirmú rózsájáról beszél. Szépségükön kívül már a régi időkben is nagy jelentőségük volt a rózsavízzel és a rózsaolajjal készült egyszerű vagy összetett illatszereknek, gyógyító hatású illó olajoknak, ezen anyagok előállításához azonban nagyobb rózsatermő területekre volt szükség. A rózsavíznek Keleten különös tisztító, sőt szentté tevő tulajdonságot tulajdonítanak. Már a 9. századtól ismertek a perzsák, elsősorban a mai Irán rózsamezői, azonban még ma is hatalmas termőterületen termesztik, elsősorban Törökország és Bulgária területén.
A nemes rózsák Szíriából kerültek át Európába a keresztes hadjáratok során, s népszerűségük itt is növekedésnek indult. A középkorban még leginkább csak a szerzetesrendek kertjeiben találtak szíves fogadtatásra, később azonban különösen Franciaországban vett lendületet a rózsatermesztés és nemesítés. Bár érdekesség, hogy 1580 körül a Fugger család kertjét már több mint 770 rózsabokor ékesítette, a rózsa igazán csak a XIX. sz..-ban terjedt el széleskörűen a kertekben. Azóta Anglia, Hollandia és Németország is elől jár a rózsanemesítésben. Sok virágnak volt ideig-óráig divatja és kultusza a történelem folyamán, ez alól talán a rózsa az egyetlen kivétel, mely hosszú évezredek óta folyamatosan megőrizte azt a különleges varázst, amely az élet teljességét és humánus mivoltát a legjobban fejezi ki.