Díszcsalán

A díszcsalánt, amely Nepál, India és Thaiföld hegyvidéki lejtőin vadon terem elsősorban érdekes mutatós leveléért, nem pedig a virágáért ültetjük. Ennek a trópusokról származó növénynek fogazott, rajzolatos levelei leggyakrabban a zöld, a rózsaszín, a bíbor és a bordó színeiben pompáznak, s napos helyen érik el a legszebb árnyalatokat. A 20-25 cm-es növényeket éppúgy ültethetjük balkonládákba, mint kerti ágyások szegélyeként, vagy éppen csoportosan nagyobb foltokban, üde levélszőnyeget képezve. Ebből a növényből már akár egy néhány tőből álló dézsás kiültetés is képes rá, hogy üdévé tegyen egy kietlen sarkot, vagy akár egy szürke falat. A homogénebb, diszkrétebb külsejű fajták pedig jó ellensúlyként szolgálhatnak feltűnően színes egynyáriak közelében. A kereskedelemben sokszor korábbi nevein, Coleus blumei, illetve Solenostemon scutellarioides neveken forgalmazzák.

Napos, védett helyen fejlődik a legszebben, de a félárnyékot is elviseli. Tápdús, jó vízgazdálkodású talajt igényel. Nyáron nagy melegben öntözzük bőven, máskor kevésbé. Ha a fiatal növények hajtáscsúcsait lecsipkedjük, akkor bokrosabbá nevelhetjük őket. Mivel fagyérzékeny, ha meg szeretnénk tartani, fagymenetes helyen, világos, hűvös helyen teleltessük.

Dugványozással vagy magvetéssel. A palántákat csak május második felében, a fagyok elmúltával ültessük ki a szabadföldbe!