Japán Kamélia

A japán kaméliának, ennek az elbűvölő virágokkal büszkélkedő fás szárú örökzöld cserjének a szülőhazája Ázsia, közelebbről Kína és Korea, illetve Japán déli területei. A gyönyörű, szabályos, s ma már igen változatos színekben fellelhető virágok már a 11. századtól kedvelt témái voltak a kínai művészetnek, ahol gyakran tűnt fel porcelánokon, különböző festményeken. Ázsiából a 18. században került át Európába, de csak olyan területeken tudott elterjedni, ahol a téli klíma viszonylag enyhe, mentes az igazán kemény fagyoktól. Ez az alapvetően árnyékkedvelő, bokrosodó habitusú növény jól felismerhető ovális vagy tojásdad, fényes leveleiről, s kerekded formájú, már-már tökéletes megjelenésű virágairól, melyek a virágzás csúcsán szinte elborítják a cserjét. A japán kamélia csésze alakú, egyszerű, félig telt vagy telt virágai általában tavasszal nyílnak, s átmérőjük elérheti a 9-12 cm-t is. A virágok színskálája a hófehértől a halvány rózsaszínen, pinken át az élénkpirosig terjed, de vannak cirmos változatai is. Európa enyhébb vidékein gyakran ültetik védett fekvésbe falak vagy kerítések elé, ahol egyes fajtái akár 4-6 m magas fává is nevelhetők, hazánkban azonban leginkább csak konténeres növényként tartják.

Savas kémhatású, levélkomposzttal feljavított, jó vízáteresztő képességű talajt, valamint félárnyékos vagy árnyékos, védett fekvést igényel. A téli csapadék és a kemény fagyok károsíthatják, ezért hazánk éghajlatán ritkán találkozunk vele. A reggeli napfénynek és a hideg szeleknek kitett területeket kerülni kell a telepítésekor.
A japán kamélia egy nehezen nevelhető növény, mely rosszul reagál a hirtelen hőmérsékletváltozásra csakúgy, mint a rendszertelen, nem megfelelő öntözésre, vagy éppen helyének megváltozására, s ilyenkor bimbóit is könnyedén ledobhatja. A tavaszi fagyok elmúltával legjobb, ha a szabadban neveljük a kert egy félárnyékos részében, a télhez közeledve azonban a konténeres növényt nagyon világos, ugyanakkor kifejezetten hűvös helyen kell teleltetni. Jó, ha figyelembe vesszük azonban, hogy a helyváltozás miatt ekkor ledobhatja bimbóinak egy részét.
A japán kaméliának számos fajtáját nemesítették ki, melyek között vannak jobb fagytűrésű változatok is, de ezek kiültetésével is csak az ország legmelegebb pontjain érdemes próbálkozni. Még a legvédettebb kertrészekben is gyakorta túl erős a fagykár, amibe gyakorta belepusztulnak a kiültetett példányok. A növény mészkerülő természete miatt az öntözéshez érdemes esővizet használni. Ha túlzottan lúgos a földje, akkor a levelei megsárgulhatnak. A tavasz és a nyár folyamán, augusztusig havonta tápoldatozzuk valamilyen, savas talajt igénylő növények számára kifejlesztett készítménnyel.
Az elhalt és beteg hajtások eltávolításán felül nem igényel metszést. Az esetleges metszési munkálatokat időzítsük közvetlenül a virágzást követő időszakra, mivel a későbbi metszés a virágzás rovására mehet. A teleltetés során érdemes odafigyelni a levéltetvekre, takácsatkákra és pajzstetvekre.

Félfás dugványozással.