Pompás Hóvirág

A hóvirág a tavasz megállíthatatlan közeledésének, az ébredező természetnek a szimbóluma, melynek késő téli virágzása reménytelivé teszi a még igencsak kopottas tájat. Ez a törékeny hagymás évelő Európa szerte visszaszorulóban van élőhelyeinek elpusztítása és virágainak túlzott mértékű szedése miatt, ezért a hazánkban őshonos kikeleti hóvirág (G. nivalis) 2005-ben felkerült a természetvédelmi szempontból jelentős növényfajok közé, kertészeti változatait azonban nyugodt szívvel használhatjuk kertjeink díszítésére. A kereskedelmi forgalomban leginkább elérhető hóvirág faj azonban nem a kikeleti, hanem a pompás hóvirág (G. elwesii), mely megjelenésében igencsak hasonló, ugyanakkor termetesebb és jellemzően korábban is virágzik, mint a kikeleti hóvirág. Enyhébb teleken akár már decembertől, többnyire azonban csak februárban nyílik finoman bókoló virága, melynek belső lepelleveleit jellegzetes zöld minta tarkítja. A virágzó szárat 2-3 egymást fedő, keskeny, hamvas bevonatú tőlevél öleli, melyek a virágzást követően érik el teljes hosszúságukat. Egy-egy nagyobb csoportja igazán szép látványt nyújt akár cserjék alá, akár sziklakertbe ültetjük.

Nem igényel semmilyen különösebb törődést, megfelelően kiválasztott fekvésben hosszú éveken keresztül megörvendeztet minket hófehér virágával. Napos fekvést igényel, ettől függetlenül nyugodtan ültethetjük lombhullató cserjék és fák alá is, hiszen a téli, kora tavaszi időszakban ezek még nem árnyékolnak túlzott mértékben. A talajjal szemben nem kifejezetten igényes, de kedveli, ha az üde, humuszban gazdag és nagyon jó vízelvezetésű. Fontos, hogy leveleit csak azt követően távolíthatjuk el, hogy azok megsárgultak.

Magvetéssel és fiókhagymákkal.