Gerbera

A vágott virágként, és ma már cserepes növényként is egyre népszerűbb gerbera az őszirózsák családjába tartozó nemzetség, mely egy német természettudósról, Traugott Gerberről kapta a nevét. Ez a trópusi éghajlatról, elsősorban Dél-Afrikából és Ázsiából származó fagyérzékeny évelő a 19. sz.-ban indult diadalútjára, miután Angliában megindult a vágott virágnak alkalmas fajták keresztezése. Ma már az ötödik legnépszerűbb virág a világon, s mind méretben, mind színben sokat szélesedett a kínálata.
A manapság is egyik legnépszerűbb faj, mely vágott virágnak is kitűnő, a Gerbera jamesonii, felálló szárú örökzöld növény, mely tőrózsában álló, nagy, fűrészfogas levelekkel rendelkezik. A margarétaszerű, bronzos közepű virágok 40-60 cm-es szárakon nyílnak, s eredetileg csak sárga, narancssárga vagy piros színűek lehetnek, de egy másik dél-afrikai faj, a G. viridifolia-val történő keresztezés következtében már gyakran találkozhatunk rózsaszín, lila, illetve fehér változatokkal is.
A gerbera fényigényes növény, szabadban tartva azonban óvni kell a délutáni tűző naptól. Mivel eléggé érzékeny a szélre is, mindig védett helyre érdemes elhelyezni. Virágai vonzzák a pillangókat és a méheket. Cserepes növényként tartva a magányosan nyíló virágok akár 4 hétig is virágoznak. A törpe változatok világos ablakpárkányon elhelyezve igen szép díszei lehetnek a lakásnak.

Meleg, világos helyet, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajt igényel. Vízigénye közepes, de vigyázni kell rá, hogy a földje soha ne száradjon ki teljesen. A téli időszakban nem kell tápoldatozni és öntözni is kevesebbet kell. A pangó víztől óvni kell, különösen a téli időszakban. Öntözéskor vigyázzunk, hogy a levelét lehetőleg ne érje víz, mert hajlamos a lisztharmatra, ill. a levéltetvek, a takácsatkák és a liszteskék károsító hatására. Mivel a növény kiterjedt és mély gyökérzettel rendelkezik, rosszul tűri az átültetést, így nehézségekbe ütközhet, ha a nyári szezon után felszedve cserépbe átültetve kívánjuk átteleltetni.

Tőosztással.