Télálló Fukszia

A kecses termetű fuksziák lecsüngő hosszúporzós virágai már 300 éve díszítik az európai kerteket, ugyanakkor a legtöbb fajtájuk nem bírja a fagyot, ez pedig némi határt szab a nevelésüknek, hisz nem mindenki tudja őket a megfelelő helyen átteleltetni. A magellán fuksziát, ismertebb nevén télálló fuksziát azonban szabadföldbe is ültethetjük, hisz ez a dísznövény némi lombtakarással a tövén képes a hazánkat jellemző zord teleket is átvészelni. Bár virágai nem olyan nagyok és látványosak, mint fagyérzékeny társaiké, a sűrűn leomló, hosszúkás, keskeny, bíborszínű virágok mégis hangulatos színfoltot adnak a kert egy árnyékosabb, védettebb zugában. Levelei szürkés-zöldek, átellenesen állnak, virágai pedig folyamatoson nyílnak a nyár közepétől októberig. Enyhébb telű vidékeken a 2-3 méteres magasságot is elérheti, nálunk azonban csak kb. 1 méteres félcserjévé cseperedik. A virágok helyén fejlődő apró gyümölcsei ehetőek, jóllehet a mi éghajlatunkon ritkán találkozhatunk velük. Konténerben is nevelhető.

A magellán fukszia tápdús, jó vízáteresztő képességű földet, valamint félárnyékos helyet igényel. Reggeli, délelőtti napot kapó ágyásokban, balkonokon is szépen fejlődik. Rendszeresen kell öntözni, de a túlöntözésétől óvakodni kell. Erős északi szélnek kitett helyekre jobb, ha nem ültetjük. Télire a tövét takarni kell a fagykárok ellen, de keményebb teleken még így is elpusztulhat. Lehetőleg ültessük úgy 5cm-rel mélyebbre, mint ahogy a cserépben volt, mert így ellenállóbbá válik a fagyok ellen, másrészről pedig a földfelszín alá került hajtások gyakorta gyökeret eresztenek, bokrosabbá és erősebbé téve növényünket. Kora tavasszal vágjuk vissza talajszintig az elhalt hajtásokat. A liszteskék és a takácsatkák megtámadhatják.

Fás és félfás dugványokkal.