Közönséges Cickafark

A cickafark nemzetség legismertebb tagja, amely Európában és Ázsiában őshonos, és a dombvidéktől egészen a havasok aljáig, gazdag rétek, legelők, szántóföldek és utak mentének jellegzetes tömegesen előforduló virága. Évelő növény, melynek a szára 20-80 cm-re nő meg, levelei pedig lándzsásak vagy szálas lándzsásak. Virágai sátorozó bugákat alkotnak, amelyeket elsősorban sokoldalú gyógynövényként alkalmaznak. Hibrid fajtái kis csoportokban ültetve kedvelt elemei az évelő ágyásoknak, bár virágai kétségtelenül nem olyan impozánsak, mint a jószagú cickafark hatalmas élénksárga virágai. A közönséges cickafark nemesített változatának kisebb ernyős virágzatai rózsaszínű, fehér, piros vagy halvány terrakotta színben díszlenek, s júliustól szeptember elejéig virágoznak. Lágyabb habitusuk miatt romantikusabb hangulat érhető el velük, amely jól illik a kötetlenebb vagy falusi kertek stílusába. A színes fajták különösen jól harmonizálnak például palástfűvel, macskamentával, ligeti zsályával, esetleg napfényvirággal. Kerítések vagy falak tövébe is ültethetjük őket. Vágott és szárított virágnak is alkalmasak.

Humuszos, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajt, napos fekvést igényel. Száraz időszakokban rendszeresen öntözzük! Az elhervadt virágokat még a magképződés előtt vágjuk le! Késő ősszel közvetlenül a föld felett kell visszavágni a töveket. A megfiatalítás érdekében 3-4 évente érdemes szétosztani a töveket.

Tőosztással vagy magról. Mivel fényen csírázó, ezért a magokat ne fedjük be földdel!