Varjúháj

A varjúhájak Ausztrália és az Antarktisz kivételével az egész világon őshonosak, s a legtűrőképesebb növények közé tartoznak. Bár méretük és megjelenésük igen különböző lehet, valamennyien lágyszárú pozsgás növények, s mivel képesek rá, hogy húsos leveleikben vizet raktározzanak, ezért még az extrém szárazságot is elviselik. Sok varjúháj faj ezért kiválóan alkalmas talajtakaróként olyan helyekre, ahol más növények már nem viselnék el a tűző napot, s az öntözés hiányát, nem mellesleg pedig szép virágdíszt is adnak.
A varjúhájak egyik jelentős csoportját a feltörő szárú varjúhájak adják, melyeket egyes botanikusok a Hylotelephium nemzetségbe sorolnak. Ide tartoznak az olyan kedvelt kerti dísznövények, mint a pompás varjúháj (H. spectabile), a bablevelű varjúháj (H. telephium subsp. maximum), a hegyi varjúháj (H. telephium), valamint az ezek által alkotott hibridek, mely utóbbiak a kertészeti kínálat többségét teszik ki. Ezen változatok közül is a legelterjedtebb talán az időnként 'Autumn Joy' néven is forgalmazott 'Herbstfreude', de hasonló népszerűségnek örvend a fehér virágokkal és bíbor levélzettel bíró 'Matrona' is, mely a pompás és a bablevelű varjúháj keresztezéséből született. Ezek a varjúháj fajok és fajták kb. 50-70cm magasra nőnek, s bogernyőben nyíló virágaiknak színe a fehértől a rózsaszínen át a vörösig terjed. A mutatós, tányérszerű virágzatok hosszantartóak, s vonzzák a pillangókat.
Ezen fajok mellett a Hylotelephium nemzetségbe sorolják az olyan elterülő habitusú varjúhájakat is, mint például a japán varjúháj (H. cauticola), vagy éppen az októberi varjúháj (H. sieboldii). Ezek az érdekes struktúrájú évelők jól kombinálhatók más évelőkkel pl. árnyliliomokkal vagy őszirózsákkal, krizantémokkal is.

Igénytelen, szárazság tűrő évelő, amely napos, félárnyékos fekvést és jó vízelvezetésű laza talajt igényel. Az egyszerű szárakon nyíló bogernyős virágzata télen is a növényen maradhat, tavasszal azonban óvatosan le kell vágni őket anélkül, hogy megsértenénk a növény új hajtásait. Ültetésüknél elég nagy távolságot, 30-40cm-t kell hagynunk a tövek között, hogy zavartalanul fejlődhessenek.

Tőosztással.