Pompás Kutyatej

A kutyatejek nemzetsége több mint 2000 fajból áll, melyek a világ szinte összes pontját meghódították, s egyaránt találhatunk köztük egynyáriakat, évelőket, szárazságtűrő pozsgásokat, sőt még fákat is. A pompás kutyatej egy Madagaszkár szigetéről származó, bokros növekedésű, fél-pozsgás évelő, melyet gyakran tartanak szobanövényként karakteres külseje és színes virágzata miatt. Habár apró sárgás valódi virágai jelentéktelenek, élénkszínű, általában rózsaszín vagy kárminpiros, ritkán fehér vagy sárga murvalevelei üde látványt nyújtanak. Virágzása hosszantartó, a tavasz közepétől egészen szeptemberig, vagy igazán ideális körülmények között még tovább is eltarthat. Ennek az akár 1m magas örökzöldnek húsos szárait viszonylag hosszú, 1-1,5cm-es tüskék borítják. Hosszúkás, bőrszerű, közép-zöld leveleit idősebb ágairól rendszerint ledobja. A nyári időszakban félárnyékos balkonra vagy teraszra is kitehetjük. A növény minden része mérgező, emiatt és az éles tüskék miatt bánjunk vele körültekintően a gondozása során!

Napfényigényes növény, melyet a közvetlen napsütés sem károsít, de tolerálja a félárnyékot is. Habár szárazságtűrő növény, amennyiben nem kap elég vizet, csökkenhet virágzása és ledobhatja leveleit. Az öntözések között hagyjuk némileg kiszáradni földjét, mivel folyamatosan nyirkos környezetben gyökérzete könnyen rothadásnak indulhat, aminek első jele a leveleinek sárgulása lehet. A téli pihenőidőszakban csökkentsük az öntözés mennyiségét. Tavaszi visszametszéssel bokrosabbá nevelhetjük, viszont a tüskék és a szárakban található tejnedv miatt gondozásakor mindenképpen viseljünk kesztyűt.

Tavasszal vagy nyáron szárdugvánnyal úgy, hogy a dugvány sérült végét mártsuk egy rövid időre langyos vízbe, amíg a tejnedvedzés megáll. Ezután hagyjuk egy napig száradni, mielőtt a földbe szúrnánk. A dugványnak kb. 1-1,5 hónapra van szüksége a legyökerezéshez.