Pajzslevél

Ha valamilyen különlegességet keresünk a kerti tó partjára, akkor ez az Észak-Amerika nyugati partvidékéről származó dísznövény mindenképpen jó szolgálatot tehet. Ez a rizómával terjedő évelő természetes környezetében a patakok melletti üde talajú területeken nő, de kevésbé ideális körülmények között is megél. Érdekessége, hogy virágzásakor még nincsenek levelei, így úgy tűnhet, mintha a semmiből bukkannának elő a húsos, szőrös virágszárak. A szárak tetején egy-egy tömött virágzat nyílik, mely számos csillag alakú, rózsaszín vagy fehér virágból áll. Csak a virágzást követően hajtanak ki termetes levelei, melyek átmérője elérheti a 45cm-t is. Pajzs alakú levelei egyenesen a gyöktörzsből hajtanak ki, a levélnyél pedig a levéllemez közepe tájáról ered, így a középső mélyedésben gyakorta felgyülemlik a víz. Megfelelő vízellátás mellett levelei egész nyáron át díszítenek, sőt ősszel gyakorta vöröses árnyalatot is kapnak. Ideális körülmények között elérheti a 1,5m-es magasságot is, de átlagos kerti körülmények között rendszerint alacsonyabb marad. Virágai vágott virágnak is alkalmasak.

A pajzslevél kifejezetten vízigényes növény, ezért csak akkor érdemes tervezni vele, ha biztosítani tudjuk a folyamatos vízellátást. Árnyékos helyen valamivel jobban tolerálja a szárazabb körülményeket, napos helyen azonban hamar megégnek levelei, ha hagyjuk, hogy földje kiszáradjon. Kötött talajba ideális választás. A rendszerezettebb megjelenés érdekében a levirágzott szárakat vágjuk vissza talajszintig. Kártevők, betegségek ritkán károsítják, de a levelek megégése elcsúfíthatja.

Magvetéssel is lehet, de legegyszerűbben tőosztással szaporíthatjuk a tavasz vagy az ősz folyamán.