Szelídgesztenye

A szelídgesztenye a gesztenye (Castanea) nemzetség egyetlen Európában előforduló faja, mely ehető termése miatt régóta kedvelt díszfa. Ez a Magyarországon is őshonos, termetes lombhullató fa akár 20-25m magasra is megnő, így térigénye elég nagy. Június-júliusban nyílnak látványos krémszínű virágfüzérei, melyek akár 30cm hosszúak is lehetnek. A virágokat tövises kupacs borította makktermések követik, melyek felületesen nézve összetéveszthetőek a közeli rokonságban nem álló vadgesztenyék (Aesculus spp.) termésével, mely utóbbi azonban szaponin tartalma miatt mérgező. Míg a vadgesztenye tenyeresen osztott leveleket fejleszt, addig a szelídgesztenye egyszerű, lándzsás levelekkel rendelkezik, melyek durván fűrészes szélük miatt kissé magyalra emlékeztetnek.

A szelídgesztenye hosszú életű, fényigényes, ugyanakkor mészkerülő fa, ezért csak olyan helyen érdemes ültetni, ahol a talaj savas, vagy legalább semleges kémhatású, ugyanakkor levegős, jó vízelvezető képességű. Fiatal korban rendszeres öntözést igényel, később azonban a száraz időszakokat is könnyen átvészeli. A szelídgesztenye teljesen télálló hazánkban, kései virágzása miatt a fagyok sem károsítják. Erőteljesebb metszést ne végezzünk rajta, a metszési munkálatok szorítkozzanak a ritkításra, illetve az elhalt hajtások eltávolítására. Bár virágzatai kétneműek, igazán jó termés érdekében legalább két, eltérő genetikai állománnyal rendelkező fajtát kell ültetni. A szelídgesztenyének számos kártevője és betegsége ismert.

Általában oltással szaporítják, mivel az így kapott növények fajtaazonosak és hamar teremnek. Magról szaporítva akár 20 év is eltelhet, míg termőre fordul. A kertészetekben kapható gesztenyék egy része hibrid eredetű.