Gyepűrózsa

A rózsafélék családjába tartozó, vadon erőszéleken, cserjésekben gyakran előforduló 2-3m magasra növő cserje, melynek jótékony hatású termését, a csipkebogyót szinte mindenki ismeri. Ezt a Perzsiából származó növényt már az ókorban is gyógynövényként tartották számon és mind illatos virágát, mind égő piros bogyóját, de még a levelének forrázatát is alkalmazták betegségek gyógyítására. Az egyes vidékeken hecsedlinek is nevezett bogyóknak igen gazdag a C-vitamin tartalmuk, magjában pedig sok az E-vitamin, ezért tea, szörp, lekvár formájában is feldolgozzák, miután a dér megcsípi a bogyókat, s a gyümölcs némileg ráncosodni, puhulni kezd. Vitaminokban gazdag, enyhén gyulladáscsökkentő, immunerősítő hatása miatt főleg a téli, influenzás időszakban hasznos a fogyasztása.
Maga a növény lombhullató, ívelt ágrendszerű cserje, melynek hajtásain nagy, horgasan görbült tüskék találhatók. Levelei oválisak, fogazottak, és páratlanul szeldeltek. A május-júniusban nyíló ötszirmú virágok általában halvány rózsaszínek, de esetenként fehérek és élénk rózsaszínűek is lehetnek. A virágokból őszre fejlődő narancsos piros hosszúkás bogyók szép és elmaradhatatlan díszei a kerteknek, s egyben a madarak táplálékául is szolgálnak a zordabb, ínségesebb időkben.

Különösebb gondozást nem igénylő cserje, mely szereti az enyhén kötött vályogtalajokat. Semleges vagy enyhén lúgos kémhatású meszes talajon fejlődik a legszebben. Fényigényes növény, mely árnyékban jóval kevesebb virágot hoz. Terebélyes ágrendszerét metszéssel ajánlott kordában tartani. Leggyakoribb betegségei a lisztharmat és a rózsarozsda, de sok kárt okozhatnak még a levéltetvek, a pajzstetvek, illetve a takácsatkák is.

Fás dugványokkal az ősz folyamán, vagy gyökérsarjakkal.