Indiai Lótusz

Az indiai lótusz szépséges és nagy hagyományokkal rendelkező vízinövény, melynek hatalmas virágai a tündérrózsáéra hasonlítanak, azonban a közepükben lévő érdekes toktermés által jól megkülönböztethetők tőle. A leginkább öntözőkannára hasonlító sárga színű magtok rejti a lótusz magjait, melyek nagyon hosszan, akár ezer évig is megőrzik csíraképességüket. Ez a gyönyörű növény igen gyakori vendég India és Vietnám vízi kertjeiben, ahol az ország hivatalos növényeként tartják számon, de megkapó szépsége miatt a világ sok pontján ültetik, és nem csak az őshazáját jelentő a trópusi klímán. Az indiai lótusz mint szimbólum fontos szerepet tölt be Ázsia szerte, hisz a hinduk és a buddhisták egyaránt olyan spirituális tulajdonságokkal ruházták fel, mint a lelki megtisztulás, a tökéletesség és az újjászületés. A legenda szerint Buddha azzal a különleges adottsággal született a Földre, hogy amerre csak lépett, a lábai nyomán mindenhol lótuszvirágok nyíltak, de számos hindu istennőt is lótuszvirágban állva ábrázoltak.
Ez a számos költőt és festőt megihlető növény valójában egy erős növekedésű lombhullató évelő, mely sekély, nyugodt vizekben érzi otthon magát. A vaskos levélnyélen fejlődő, a vízből erősen kiemelkedő kerekded leveleinek színe enyhén kékeszöldes árnyalatú. Nagy, illatos virágai hússzínben, rózsaszínben vagy fehérben pompáznak a nyár folyamán. Érdekessége a növénynek, hogy mind a gyöktörzse, mind a szára, mind pedig szirmai ehetőek, amiket főzve vagy szárítva használnak különböző ételekbe, de gyógyhatásukért is fogyasztják őket. Érett termését szárazvirág csokrokba használják díszítésül.

Meleg és fénykedvelő növény, mely annak ellenére, hogy fagyérzékeny, vastag iszapban a mi éghajlatunkon is áttelelhet, különösen a tó jégpáncélja alatt. Hideg szelektől mentes, védett fekvést igényel, olyat, ahol szinte az egész nap folyamán része van napsütésben. Bár betegségekkel szemben viszonylag ellenálló növény, üvegházban tartva azonban könnyebben megtámadhatják a kártevők. Az elhervadt virágokat időről időre érdemes eltávolítani róla.

Magról vagy a rizómák szétosztásával.