Közönséges Csarab

Egész Európában elterjedt évelő télálló törpecserje, amely a hangafélék családjába tartozik, s amely egyben Norvégia nemzeti virága is. A nemzetség tudományos neve a görög "söpörni" igéből ered, mivel valaha seprűket készítettek belőle.
20-50 cm magas, sűrű ágrendszerű, örökzöld növény, amely szőnyegszerűen terül el a mészben szegény, nedves talajon. Legtöbbször zord, ritkás növényzetű vidékeken, például Skócia és Wales hegyein nő, de gyakran találkozhatunk vele tölgy- és fenyőerdők aljnövényzetében is. Elágazó szárának kis ágai felfelé nyúlnak, levelei szorosan egymáshoz simulnak. Levelei aprók, pikkelyszerűek, apró rózsaszínű, piros vagy fehér virágainak tömege természetes élőhelyén domináns virágszőnyegként borítja be a nyílt tájat augusztus végétől novemberig, igazán romantikus jelleget adva a vidéknek. A virágok színét érdekes módon alapvetően nem a sziromlevelei, hanem a csészelevelei adják. Virágai a több hónapos virágzási idő után fokozatosan halványulnak el vagy száradnak el, de sokszor még a következő tavaszt is megérik.
Nem csupán díszítőértékkel rendelkezik, hiszen Skóciában a fehér csarab hagyományosan a jó szerencse jelképe, ezért gyakran kötik még ma is menyasszonyi csokrokba.
Ez a kedves virág az őszi ablak- és balkonládák kedvelt növénye, amely jól kombinálható más kistermetű, ősszel is díszítő növényekkel, így például a fajdbogyóval, hamvaskával vagy akár törpe ciprusokkal is.

Napos, félárnyékos fekvést, savanyú talajt igényel. Földjét folyamatosan tartsuk nedvesen, ne hagyjuk kiszáradni. Mivel mészkerülő növény, ezért az a legjobb, ha ún. lágy vízzel locsoljuk, amit legkönnyebben az esővíz összegyűjtésével nyerhetünk. Ha erre nincs lehetőségünk, akkor a csapvíz minden 1 literjébe keverjünk 1 kávéskanál ételecetet. Tél végén még az új hajtások megjelenése előtt érdemes metszeni.

A legtöbb kereskedelmi forgalomban kapható hibridet nem lehet eredményesen szaporítani magról, így nyári dugványozással érdemes próbálkozni. De jó eredményeket érhetünk el úgy is, ha leszorítjuk a földre növényünk hajtásait, amelyek legyökereznek, s melyeket ezután elválaszthatunk az anyanövénytől.