Alpesi Hanga

A hangák népes nemzetségének tagjai alacsony cserjés bozótokat hoznak létre a téli csapadékban bővelkedő tájakon. A legtöbbjük Afrika déli részén Fokföldön él, de megtalálhatjuk őket Nyugat- és Észak-Európában, sőt a mediterrán régióban is. Az alpesi hanga, ez az örökzöld, fásodó szárú cserje közeli rokona a csarabnak, azonban tűszerű levelei valamivel kisebbek, virágai pedig több részre osztottak. Felületesen szemlélve nagyon hasonlítanak egymásra, azonban virágzási periódusuk eltérő, hisz a hanga tél végétől tavasz közepéig virágozik, míg a csarab nyár végétől az ősz végéig, kora télig.
Az alpesi hanga kb. 30 cm magas, heverő szárú, laza bokrot alkotó fagytűrő cserje, mely kicsiny, lapos, tűszerű levelekkel rendelkezik, rózsaszín vagy fehér virágai pedig tömött fürtökben nyílnak. A virágok jellegzetessége, hogy a porzók mindig kiemelkednek a pártából. Természetes élőhelyén nem csak nyílt vidékeken, hanem ritkásabb fenyőerdőkben is találkozhatunk vele. Bár a hangák általában kizárólag savas, esetleg semleges kémhatású talajon élnek meg, ez a faj általában enyhén meszes talajon is szépen fejlődik.

Napos, félárnyékos fekvést, savas, semleges vagy némileg lúgos kémhatású talajt igényel. Virágzási periódusa alatt folyamatosan nedvesen kell tartani a földjét, ám, ha már elvirágzott csökken a vízigénye. Virágzás után érdemes az elnyílt virágú ágait kissé visszametszeni. Száraz nyarakon meghálálja az öntözést. Sziklakertekbe, kőedényekbe és emelt ágyásokba egyaránt ültethető.

Bujtással, félfás dugvánnyal vagy magvetéssel.