Csüngő Japánakác

A hazai parkok és utcák jellegzetes lombhullató díszfája a korábban Sophora japonica néven ismeretes közönséges japánakác, mely nevével ellentétben nem Japánból, hanem Kínából, illetve Koreából származik. Noha az alapfaj akár a 20-25 méteres magasságot is elérheti, magas törzsre oltott, csüngő ágrendszerű változata, a 'Pendulum' törpe növekedésénél fogva előkertek díszéül is szolgálhat.
A csüngő japánakác egy igazán karakteres díszfa, melynek bókoló ágait elborítják a hosszú, páratlanul összetett levelek, zöld falat képezve a kert egy kiemelt pontján. Idősebb kortól a közönséges japánakác a nyár közepén bugavirágzatokba tömörülve hozza apró, fehér vagy krémszínű virágait, ugyanakkor csüngő változata többnyire nem, vagy csak elszórtan hoz egy-egy virágot, s így az alapfajt jellemző hüvelyes termések sem jelennek meg rajta. Magassága attól függ, hogy mekkora törzsre oltják, de végső mérete általában 4-7 méter között van.

A közönséges japánakác egy viszonylag napfényigényes díszfa, mely közepesen tápanyagdús, jó vízáteresztő képességű, átlagos kerti talajt igényel, máskülönben azonban igénytelen növény. Fiatal korban rendszeres öntözést igényel, később azonban jól tolerálja a szárazabb időszakokat is csakúgy, mint a szennyezett városi levegőt. Általában problémamentes, de levélrozsda, illetve lisztharmat időnként előfordulhat.

Ezt a változatot jellemzően oltással szaporítják.