Közönséges Japánakác

A hazai parkok és utcák jellegzetes lombhullató díszfája a többnyire még Sophora japonica néven ismert közönséges japánakác, mely nevével ellentétben nem Japánból, hanem Kínából és Koreából származik. A japánakác akár 20-25 m magasra is megnövő, gömbölyű, ugyanakkor nyitott lombkoronát fejlesztő fa, melynek kérge sötét szürkésbarna, szélesen barázdált. A növény lombját páratlanul szárnyasan összetett levelek alkotják, melyek színi oldalukon jellemzően sötétzöldek, kissé fényesek. A közönséges japánakác a nyár vége felé, július végétől szeptemberig hozza nagyméretű bugavirágzatait, melyek krémszínű, pillangós virágok sokaságából tevődnek össze. A virágokból az ősz folyamán zöldes hüvelytermések fejlődnek, melyek húsosak, szétnyomódva nyálkásak. A termések nagy mennyiségben hullanak le a földre, illetve a járdára, síkos jellegük miatt pedig némileg balesetveszélyesek. Lombjának őszi elszíneződése jelentéktelen, levelei gyakorta zölden esnek le.
Utcai fának elsősorban az alapfajnál gyorsabban növő, a betegségekkel szemben jobb ellenálló képességgel rendelkező 'Regent' nevű kultivárt ültetik.
Jó, ha tudjuk, hogy a növény egyes részei mérgezőek!

Napfényigényes díszfa, mely ugyanakkor jól tolerálja a városi légszennyezést. A közönséges japánakác közepesen tápanyagdús, jó vízelvezető képességű talajt kedvel. Fiatal korban rendszeres öntözést igényel, később azonban könnyedén átvészeli a száraz időszakokat is. Általában problémamentes díszfa, de levélrozsa, illetve lisztharmat időnként előfordulhat.

Magvetéssel vagy oltással történik.