Petárdavirág

Eredetileg Mexikóban őshonos fagyérzékeny félcserje, mely mutatós korallpiros csüngő virágaival késő tavasztól egészen őszig díszít. Maga a növény örökzöld, dúsan elágazó habitusú bokor, melynek zsurlószerű vékony zöldszínű szárait egészen apró levelek borítják. A hosszúkás tölcsér alakú törékeny virágok sokasága a karcsú hajtások végén fejlődik, s zuhatagként borítja be az íves ágakból álló laza cserjét. A 2,5 cm hosszú jellegzetesen elnyújtott formájú virágtölcsérek inspirálták a széleskörűen elterjedt petárdavirág elnevezést, latin neve ugyanakkor a 18. sz.-i kiváló skót természettudós Alexander Russel nevének állít emléket. Viszonylag gyorsan növő cserje, melynek virágzása hosszantartó és alkatánál fogva kiválóan alkalmas függőkosarak díszítésére is. Hazánkban természetesen teleltetést igényel, de a nyár folyamán nyugodtan kitehetjük a szabadba napos vagy félárnyékos helyre. Magassága maximum 1m, szélessége kb. 60 cm.

Napos vagy félárnyékos fekvést, valamint humuszban gazdag, tápdús talajt igényel. Vízigénye közepes, de az a legjobb, ha két öntözés között hagyjuk kiszáradni a földje felszínét. Tavasztól őszig kéthetente tápoldatozhatjuk, hogy elősegítsük a minél dúsabb virágzást. Télen minimum 15 fokra van szüksége, öntözését azonban minimálisra csökkenthetjük ebben az időszakban, mivel ilyenkor alig növekszik.

Hajtásdugványozással tavasszal.