Rózsa

A több mint 100 rózsa faj hazája a Föld mérsékelt klímájú területein található, és az ókori keleten jelenik meg először a kertekben díszítő céllal. Fajaik egyébként nagyon változékonyak, könnyen kereszteződnek egymással, ami nagyon megnehezíti elkülönítésüket, ezért a rózsákat többnyire növekedési formájuk szerint soroljuk különböző osztályokba.
A rózsák különleges helyet foglalnak el a kertészeti kultúrában már évezredek óta, amit sok írásos emlék is őriz Kínától az ókori Rómán át egészen Perzsiáig és Indiáig. A rózsa bárhová is került a történelem folyamán, jól alkalmazkodott a környezetéhez és mindenütt egyformán elbűvölte az embereket. Európába a keresztes háborúk alatt jutott el, de a mai modern rózsák korszakának kezdete csak 1867-re, a nemesített teahibridek megjelenésének idejére tehető. Ekkortájt, tehát a 19. században terjedt csak el széleskörűen a kertekben ez a nemes virág, amit Goethe a természet legtökéletesebb alkotásaként emlegetett. Nemesített fajtái számtalan formában és színben pompáznak, sok közülük kifejezetten illatos, amit a kozmetikai ipar ki is aknáz, hisz szirmaikból ma is parfümök és illóolajok alapanyagát nyerik ki. Szépsége mellett igen nagy értéke ennek az általában tüskés, lombhullató cserjének az is, hogy kisebb-nagyobb megszakításokkal, de majdnem a fagyokig folyamatosan virágzik, s virágai vágott virágként is tartósak és mutatósak. Mélyzöld leveleik szárnyasan összetettek, 5-7, olykor kilenc részlevéllel. Növekedési formájuktól függően számos alkalmazási területük lehetséges, hisz magányos bokorként, ágyásban, nagyobb csoportokban, esetleg szegélyként, sövényekben, rózsaíveken és lugasokon, sőt cserepes virágként is egyaránt találkozhatunk vele. Virágzási ideje júniustól, ritkábban májustól októberig tart, kivéve az egyszer virágzó fajtákat.

A rózsák csoportosítása:

• Vadrózsák
• Futórózsák
• Bokorrózsák, középkori rózsák
• Teahibridek vagy ágyásrózsák
• Talajtakaró rózsák
• Törperózsák

A vadfajták kivételével viszonylag sok gondoskodást, törődést igénylő cserje, amely kevés kivétellel napos, levegős helyen érzi jól magát. Humuszos, jó vízáteresztő képességű, tápanyagban dús, de mészben viszonylag szegény talajt igényel. Az ágyásrózsák fokozottan érzékenyek, ezért szárazság esetén öntözni kell őket, inkább ritkábban, de akkor viszont bőkezűen. Ha lehet, kerüljük el, hogy a levelei öntözéskor a vízzel érintkezzenek. Mivel jól szellőző talajra van szüksége, fontos a rendszeres felszíni kapálás, de vigyázni kell, hogy ne sértsük meg a gyökereit. Fontos az is, hogy a rózsák vadhajtásait, amik a tövéből nőnek ki, és amelyek eltérő színükről és levélzetükről ismerhetők fel, idejében távolítsuk el, mert ellenkező esetben a gyorsan növő vadhajtások kerekedhetnek felül, s könnyen elvadulhat a rózsánk. Az ültetés évében a rózsáknak a jól előkészített föld mellett nincs szüksége külön tápanyagra, de a következő évben ajánlatos pótolni az elhasznált tápanyagokat. Az elnyílt virágokat rendszeresen távolítsuk el, ahogy az alattuk lévő egy-két levelet is, mivel így gyorsabban várható az újabb virágzás. Az ágyás rózsák tövét a tél közeledtével érdemes ráhúzott, kb. 20 cm-nyi földdel takarni a fagy ellen, melyet a következő évben, márciusban kell eltávolítani. Metszésüket tavasszal érdemes elvégezni.

A vadrózsákat magvetéssel, dugványokkal vagy gyökérsarjakkal is szaporíthatjuk, a nemesített fajtákat többnyire szemzéssel szaporítják a nyár folyamán, mely azonban szakértelmet kíván. Ezen fajták esetén félfás vagy fás dugvánnyal próbálkozhatunk.