Bugás Hortenzia

Délkelet-Ázsiából, így Japánból és Kínából származó hortenzia faj, mely már a 19. században megjelent Európa kertjeiben, igazi népszerűségét azonban csak az utóbbi években érte el. Nagy díszítő értékkel rendelkező lombhullató cserje, mely a legtöbb hortenzia fajjal ellentétben valódi bugás virágzattal rendelkezik, amely egyébként csak a tölgylevelű hortenziánál (H. quercifolia) figyelhető meg. Mutatós, kúp alakú virágbugáit többnyire steril virágok alkotják, melyek kezdetben fehérek, de az idősödéssel zölddé vagy rózsaszínné válnak. Virágzása a nyár második felétől szeptemberig tart, bár elszáradt virágzatai a tél folyamán is igen mutatósak, s díszéül szolgálhatnak az egyébként kopár kertnek. Levelei középzöldek, fogazott szélűek, s az ősz folyamán időnként sárgás vagy bíboros árnyalatúvá színeződnek. A bugás hortenzia leginkább szoliterként érvényesül, de térelválasztónak is ültethetjük. Magassága elérheti a 2-4 métert is, de egyes változatai 1-1,5 méternél nem nőnek nagyobbra, különösen rendszeres visszametszés mellett.

Könnyen nevelhető, rendkívül fagytűrő hortenzia faj, mely még a szennyezett városi levegőt is jól tolerálja. Napos, félárnyékos fekvést, valamint tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajt igényel. Vízigénye közepes, legjobb, ha földjét folyamatosan kissé nyirkosan tartjuk. Ennek ellenére a legtöbb hortenzia fajjal, így többek között a kerti hortenziával (H. macrophylla) ellentétben könnyen átvészeli a szárazabb időszakokat is. Jó, ha tudjuk, hogy a virágokat mindig az az évi hajtásokon hozza, ezért kora tavaszonként érdemes erősen visszametszeni. Kártevők és betegségek ritkán támadják meg, de időnként károsíthatják a levéltetvek, a takácsatkák, valamint különböző gombás betegségek.

Az alapfaj szaporítható magvetéssel is, azonban a kertészeti fajtákat csak zölddugványról szaporíthatjuk.