Dália

Észak-Amerikából származó kedvelt elegáns virág, melynek a gumóit a spanyolok hódítók hoztak át Európába Mexikóból a XVI. sz. táján. A nevét Andreas Dahl svéd botanikusról kapta ez a melegkedvelő, gumós, lágyszárú növény, melynek számtalan kertészeti változatát nemesítették ki, s tömérdek hibridjét árusítják rendkívül változatos formájú virágokkal - a tűszirmútól a pompon formájúig, a margarétavirágútól az óriás fejűig. Ez a színpompás, szabályos formájú virágokkal büszkélkedő dísznövény manapság is rendkívüli népszerűségnek örvend az egész világon. Léteznek alig 40 cm-es törpeváltozatai éppúgy, mint magas, akár az 1,5m-t elérő fajtái is. Rendkívüli előnye az is, hogy egész nyáron át, a fagyok beálltáig megannyi színben folyamatosan díszítheti a kertünket. Vágott virágként szintén dekoratív és tartós növény. A kora reggel leszedett, teljesen kinyílt virágok a legtartósabbak.

Jó minőségű, nem túl kötött talajt igényel. Ültetése előtt néhány héttel érdemes némi szerves trágyával feljavítani a földjét. Kimondottan szereti a napos, déli fekvésű tereket, ezért lehetőleg ne ültessük fák vagy épületek árnyékába. Virágzása alatt rendszeresen öntözni kell, ne hagyjuk kiszáradni a földjét! Mivel nem télálló, ezért az első fagyok után vágjuk vissza 10 cm-re és szedjük fel a gumókat. Egy napig szárítsuk őket, majd a tél folyamán 5-8 fokos hőmérsékleten, száraz helyen ládában vagy homokban tároljuk.

A télen fagymentesen tárolt gumókat május elején, a fagyveszély elmúltával érdemes kiültetni úgy, hogy a rügyek 2-4 cm-rel a talaj alá kerüljenek.