Birs

A birs, avagy birsalma egy ősi gyümölcs, melyet már az ókori görögök és rómaiak is előszeretettel fogyasztottak, s mely számos alkalommal előkerül a görög mitológiában is. Ez a rózsafélék családjába tartozó kisebb fa, vagy nagyobb, többtörzsű cserje nem csak ízletes gyümölcsei miatt kedvelt, hiszen április-májusi virágzása az egyik legszebb díszfává is teszi. Ez idő tájt ugyanis barnás hajtásait valósággal elborítják a rózsás, viszonylag nagyméretű virágok, melyek hímnősek, így képesek az önmegtermékenyítésre is. A virágokkal együtt fejlődnek az ovális, alsó felükön gyapjasan szőrös levelek, melyek kissé fakó, alma zöld színe sárgás-barnára változik az ősz folyamán.
A virágokat október-novemberre beérő, sűrű szőrrel borított, sárga színű termések követik, melyek formája lehet alma és körte is. Termései C-vitaminban gazdagok, magas pektintartalmuk miatt pedig birssajt és lekvár is készíthető belőlük. 4-5m-nél ritkán nő magasabbra.

A birs meleg, napos, a téli hideg szelektől védett fekvést igényel. Sokféle talajviszonyhoz képes igazodni, de legszebben mély termőrétegű, tápanyagban gazdag, jó vízmegtartó képességű talajban fejlődik, mely ugyanakkor nem túlzottan kötött. Vízigénye közepes, a nyári kánikulában rendszeres öntözést igényel. Termést elsősorban az előző évi hajtásokon hoz, metszésekor azt tartsuk szem előtt, hogy a korona belseje is megfelelő mennyiségű fényhez jusson. Lisztharmat, levélfoltosodás előfordulhat, ráadásul egyes molylepkék hernyói is kárt okozhatnak levélzetében. Érdemes odafigyelni a rózsaféléket fenyegető tűzelhalásra is.

Lehet próbálkozni félfás dugványozással a nyár folyamán, de a kertészeti fajtákat leginkább oltással szaporítják.