Sóskaborbolya

Magyarországon, és szinte egész Európában elterjedt lombhullató cserje, mely természetes környezetében legtöbbször erdők szélén, ritkásabb cserjésekben, napos domboldalakon fordul elő. Ez az 1,5-3 m magasra növő, már a tövétől elágazó, erősen tövises, fás szárú dísznövény viszonylag kisméretű, tojásdad formájú, fogazott szélű levelekkel rendelkezik, őszre beérő savanykás termései pedig ehetőek. Apró, sárga, illatos virágai a tavasz végén fürtökben nyílnak, melyek vonzzák a méheket. A növény rózsaszínes piros, hosszúkás bogyótermése a szemnek is mutatós, ráadásul a népi gyógyászatban régóta alkalmazott medicina, melyet különböző testi bajok orvoslására használtak hosszú évszázadok óta. A pektint, almasavat, megannyi ásványi anyagot és C-vitamint is tartalmazó terméseket csak az után érdemes leszedni, hogy már kissé megcsípte őket a dér, mert ilyenkorra már kevésbé savanyú ízűek. A vízben és cukorban megfőzött termésekből általában szirupot vagy lekvárt készítenek. A sóskaborbolya kertészeti változatai között a zöld levelű alapváltozaton kívül létezik bordós lombú változat is.

Könnyen nevelhető dísznövény, mely napos, félárnyékos fekvést, semleges vagy lúgos kémhatású, jó vízáteresztő képességű talajt igényel. Viszonylag jól tolerálja a szegényesebb, agyagos talajokat és a szárazabb termőhelyeket is. Metszésre csak az elöregedett ágak eltávolítása vagy formájának alakítása céljából lehet szükség. Viszonylag problémamentes növény, de időnként megtámadhatja a gabonarozsda.

Félfás dugvánnyal július-augusztusban, magvetéssel, illetve a sarjnövények leválasztásával.