Közönséges Selyemkóró

Tudományos elnevezése alapján azt gondolhatnánk, hogy Szíriából származik ez a hazánkban veszedelmes özönnövényként számon tartott növény, valójában azonban Észak-Amerika az otthona a közönséges selyemkórónak. Selyemfűnek, dohányra emlékeztető megjelenése miatt pedig vaddohánynak is hívják ezt a sűrű sarjtelepeket létrehozó évelőt, melynek vaskos, mereven felálló szárain keresztben átellenesen fejlődnek a nagyméretű, matt fényű, tojásdad alakú, kihegyezett végű levelek. Levélhónalji és végálló, kerekded formájú bogernyői júniustól nyílnak, látványosak. Fakó rózsaszín, már-már rozsdaszínű virágai igazi méhlegelők, ráadásul egyes pillangók is előszeretettel látogatják meg azokat. A virágokat csőr alakú tüszőtermések követik, melyek szél által terjesztett magok sokaságát rejtik. A közönséges selyemkóró termetes növény, időnként a 1,5m-es magasságot is meghaladhatja. Jó, ha tudjuk, hogy a növény szárában található tejnedv enyhén mérgező.
Bár a közönséges selyemkóró kétségtelenül rendelkezik díszértékkel, természetkárosító tulajdonsága miatt a kertekbe kevésbé invazív rokonait érdemes ültetni (pl. a hússzínű (A. incarnata) vagy a gumós selyemkórót (A. tuberosa)).

A közönséges selyemkóró gyér minőségű, száraz talajokban is erőteljesen fejlődik, több méteres mélységbe hatoló karógyökerei miatt a tartós szárazságot is átvészeli. Föld alatti kúszó gyöktörzséből akkor is gyakorta visszanő, ha talajig visszavágjuk. Az életben maradáshoz viszonylag sok napsütésre van szüksége, árnyékban elpusztul. A levéltetvek időnként megtámadják, de gombos megbetegedések is előfordulhatnak. Gondozásánál, eltávolításánál viseljünk kesztyűt.

Könnyedén szaporodik magok segítségével is, de kúszó gyöktörzse lévén sűrű kolóniákat hoz létre vegetatívan is.