Chilei Tölcsérjázmin

Bár elnevezése ezt sugallja, ez a félörökzöld kúszónövény nem Chiléből, hanem a környező Ecuadorból, Peruból, Bolíviából és Argentínából származik. Nemzetségének legfagytűrőbb képviselője, melynek gyökérzete megfelelően védett fekvésben akár -10°C-ot is elvisel, de ez még mindig túl kevés ahhoz, hogy kiültetésével megpróbálkozhassunk a mi zord telű éghajlatunkon. Viszonylag nagyméretű, fehér, tölcséres virágait a nyár folyamán folyamatosan hozza a kissé fakó hatású, sötétzöld levéltömeg felett. Virágai hasonlóak, mint a hazánkban ismertebb brazil tölcsérjázmin (M. sanderi) hibrideké, formájuk azonban némileg eltér, ráadásul a chilei tölcsérjázmin virágainak a torka is fehér. Kétségtelen előnye ennek a fajnak, hogy virágai illatosak, különösen az éjjeli órákban. Természetes környezetében akár több méter magasra is felkúszhat, konténeres növényként nevelve azonban ennél jóval alacsonyabb marad.

Fény- és tápanyagigényes kúszócserje, mely jó vízáteresztő képességű, folyamatosan kissé nyirkos földet igényel. Lehetőleg olyan helyre tegyük, ahol sok fényt kap ugyan, de védve van a dél körüli tűző napsütéstől. A chilei jázmin viszonylag hűvös hőmérsékletet igényel a tél folyamán, ezért hűvös, de fagymentes helyen teleltessük, csökkentett öntözés mellett. A tél folyamán elveszíti a leveleit, nyugalmi időszakra tér. Mivel az az évi hajtásokon virágzik, ezért a késő tél folyamán érdemes visszametszeni némileg, különös tekintettel a tél folyamán elhalt hajtásokra. Tavasszal az új hajtások megjelenésekor biztosítsunk neki melegebb, párás környezetet. Meghálálja a havi tápoldatozást. A takácsatkák és a levéltetvek károsíthatják.

Dugványozással.