Balkáni Medveköröm

Maximum 1-1,5m magasra növő, karakteres megjelenésű évelőket foglal magába az Acanthus nemzetség, melynek több faja az antik világban a díszkertek virágágyainak kedvelt szegélynövénye volt. Egyes források szerint e növény levelei egyenesen a híres korinthoszi oszlopfők mintázatának alapjául szolgáltak.
A balkánon, illetve Romániában őshonos balkáni medveköröm (A. hungaricus, ill. korábban A. balcanicus) nagyméretű, karéjos, szárnyasan hasogatott levelekkel rendelkezik, amelyek igencsak mutatósak. Nektárban gazdag, felálló virágfüzérei a kora nyári virágzás során sok rovart vonzzanak, s igazán impozáns látványt nyújtanak. A virágok színe a barna, a púderrózsaszín és a fehér szín érdekes kombinációjából áll, amely még különlegesebbé teszi ezt a nem mindennapi külsejű évelőt. A balkáni medveköröm gyors növekedésű, nagy kiterjedésű növény, amely szoliternek is kiválóan alkalmas, ugyanakkor könnyen el is nyomhatja a környezetét. Ez a faj viszonylag kompakt, így 120cm-nél magasabbra ritkán nő.

Napos, félárnyékos, meleg helyet kedvelő, nem túl igényes növény, amely könnyen kitölti a kert üres részeit és sarkait. Legjobb, ha olyan helyre ültetjük, ahol reggel bőségesen kap napfényt, de amely a délután folyamán árnyasabbá válik. A balkáni medveköröm vízigénye közepes, de a fejlődésének első szakaszában több vizet igényel, mint később. Talajban nem túl válogatós, de fontos annak jó vízelvezető képessége, mert a pangó víztől hamar kipusztul. Hazánkban jellemzően télálló, de az első télen a fagy ellen takarást igényel. Kártevők ritkán károsítják, de a lisztharmatra sajnos igen érzékeny.

Magvetéssel április végén a végleges helyére, vagy tőosztással ősszel. Gyökérdugványokról is könnyen szaporítható.