A Stokesia nemzetségnek mindössze egy képviselője ismert, az USA délkeleti államaiban őshonos S. laevis, magyar nevén olajbóbita. Ez a fél-örökzöld tőlevélrózsát fejlesztő évelő leginkább törpe növekedésű búzavirágra (Centaurea cyanus) emlékeztet, de az olajbóbita legfeljebb csak 25-40cm magasra nő, virágai pedig lényegesen nagyobbak. Lándzsás levelekkel borított szárain júniustól egészen őszig nyílhatnak a fehér közepű, fészkes virágok, melyek színe a levendulakéktől a lilán át, a rózsaszín különböző árnyalataiig tart, de krémfehér, illetve vajsárga színű fajták is léteznek. Többnyire pasztell árnyalatú, pillangócsalogató virágai leginkább akkor érvényesülnek, ha kisebb-nagyobb csoportokban ültetjük. Évelőágyások előterében csakolyan jól mutat, mint sziklakertben. Vágott virágként sem utolsó.
Olajbóbita
(Stokesia laevis)
Gondozása
Az olajbóbita könnyen nevelhető dísznövény, mely sok napsütést kedvel, de némi árnyékot azért elvisel a nap folyamán. Legszebben folyamatosan nyirkos talajban fejlődik, de alapvetően szárazságtűrő növény, melyet mindenképpen jó vízelvezetésű, laza szerkezetű, homokos talajba kell ültetni. A mészben gazdag talajt nem kedveli. Az elhervadt virágok folyamatos eltávolításával nemcsak rendezettebbé válik, hanem virágzása is meghosszabbítható. Túlzottan tápanyagdús talajban felnyurgulhat, és eldőlhetnek virágszárai. Betegségek, kártevők ritkán támadják meg, de a tél folyamán kirothadhat, ha túlzottan kötött és nedves a talaj.
Szaporítása
A kertészeti fajtákat gyakorta tőosztással szaporítják, de az olajbóbita magról is könnyen szaporítható. Magjainak csírázását jellemzően segíti a hideghatás.
Asteraceae (őszirózsafélék) > olajbóbita
2
Színváltozatok
Kékeslila, lila, rózsaszín, fehér, vajsárga
Kapcsolódó cikkek
Kövess minket a Facebook-on is!
- Egynyári
- Évelő
- Rizómás
- Örökzöld
- Sziklakerti
- Alacsony
- Közepes
- Magas
- Tavaszi
- Nyári
- Őszi
- Kúszó
- Mediterrán
- Virágzó cserje
- Talajtakaró
- Árnyéktűrő
- Szobanövény