Jegenyenyár

A fekete nyár (Populus nigra) oszlopos növekedésű fajtája a jegenyenyár (cv. 'Italica'), melyet gyors növekedése, valamint keskeny, karcsú koronája miatt előszeretettel ültettek egykor. Vélhetően a mai Olaszország területéről ered ez a gyakran látott kultivár, mely hímivarú, így terméseket nem fejleszt. Zöldes színű lecsüngő barkavirágzatai március-áprilisban nyílnak a meredeken feltörő hajtásokon, a háromszög vagy ovális alakú levelekből álló lomb csak a virágzást követően hajt ki. Magassága elérheti, sőt meg is haladhatja a 20-30 métert.

A városi légszennyezést kevéssé toleráló, rövid életű és a betegségekre, kártevőkre meglehetősen érzékeny díszfa. Kedveli a sok napsütést és a tápanyagdús, nyirkos, ugyanakkor jó vízelvezető képességű talajt, de bármilyen nem túl kötött talajban életképes. Gyakorta ültették szélfogónak, ugyanakkor gyors növekedési üteme miatt fája törékeny, nagyobb viharokban könnyen letörnek hajtásai. Sekély gyökérzete miatt nehéz beültetni a törzse körüli területet. Leggyakoribb kártevői a gubacstetvek, ismertebb betegségei között megemlíthető a levélrozsda, a levélfoltosság, valamint a kéregfekély.

Ezt a fajtát dugványozással szaporítják, ritkábban a sarjhajtások leválasztásával.