Cinerária

Tradicionális szobanövényeink egyik legszebbike a cinerária, melynek virágzása éppen arra az időszakra esik, amikor a legnagyobb szükségünk van arra, hogy becsempésszünk otthonainkba egy kis természetet.
Ez a Kanári-szigetekről származó nemesített fagyérzékeny évelő a tél és a tavasz folyamán bontogatja jellegzetes fészkes virágzatait, melyek a termesztők fáradhatatlan munkájának köszönhetően ma már lehetnek kékek, lilák, rózsaszínek, kárminpirosak és fehérek is. Az élénk színű virágzat közepén elhelyezkedő sötét csöves virágait nyelves virágok veszik körül, melyek belső részükön gyakran fehérek, valószínűleg ebből ered a növény másik elnevezése, a csodaszem. Szív alakú levelei zöldek, fogazott szélűek, s viszonylag erősen erezettek. Magassága fajtától függően kb. 20-40cm.

A cinerária félárnyékos fekvést, s humuszban gazdag, nyirkos, jó vízáteresztő képességű talajt igényel. A megfelelő fejlődéshez sok vasra van szüksége, ezért fontos, hogy a föld pH értékét 5,5 és 6,0 között. Vízigénye közepes, ügyeljünk a rendszeres öntözésre, de kerüljük el a túlöntözést mivel az gyökérrothadáshoz vezethet. Kedveli a magas páratartalmú levegőt, de figyeljünk oda arra, hogy levélzetét lehetőleg ne érje víz. A nyár folyamán hűvös, félárnyékos, tűző naptól mentes helyen tartsuk, télen azonban érdemes minél naposabb helyre tenni. Hűvös, de fagymentes körülmények között - például lépcsőházban, fűtetlen előszobában - tartva virágzása hosszabb ideig tart. Száraz levegőjű és erősen fűtött lakásokban leginkább csak egynyáriként nevelhető, de mivel elég érzékeny növény, ezért gyakorta rövid életű egyébként is. A cineráriát viszonylag gyakran támadják meg a levéltetvek, a takácsatkák és a liszteskék, de érzékeny a lisztharmatra is.

Magvetéssel hűvös, de fagymentes helyen. A kora tavasszal vetett növények karácsony körül virágoznak, míg az április-májusban vetetettek kora tavasszal. A magoknak fényre van szükségük a csírázáshoz.