Selyemakác

A selyemakác vagy más néven perzsa selyemfaként is ismert díszfa viszonylag kis termete és különleges megjelenése miatt kiválóan alkalmas rá, hogy az előkertet vagy a kert egy kiemelt pontját díszítse, főleg akkor, ha az napos, viszonylag védett területen helyezkedik el. Ez az igazán szép lombozatú, rózsaszín virágú fa Ázsia délnyugati részétől Perzsiáig őshonos, s egy itáliai nemes, nevezett Filippo degli Albizzi által került át Európába még a 18. sz. közepén, akinek a nevét is köszönheti.
Maga a növény lombhullató, fiatalabb korában kissé fagyérzékeny fa, melynek díszes, párosan szárnyalt levelei selymes fényűek, a porzószálaktól borzasnak ható, érdekes lilás-rózsaszín virágai pedig könnyed és egzotikus hatást keltenek. A nyár folyamán szakaszosan nyíló virágok édes nektárjukkal vonzzák a lepkéket és a méheket. Az ősz folyamán azután a pamacsszerű virágokból barna hüvelytermések fejlődnek, melyek számtalan magot rejtenek, és sokáig a fán maradnak.
A fa érdekessége az is, hogy a finoman szeldelt levelek éjszakára vagy esős időben összezáródnak, nyári melegben és napsütésben viszont szélesre tárulnak. Végleges magasságát, a 6-10 m-t elérve a fa laza ívelt lombkoronára tesz szert, mely csak részleges árnyékot biztosít, s mely ősszel sárgás színűre színeződik. Virágainak pollenje az arra érzékeny személyeknél allergiás reakciókat válthat ki. Létezik sötétbíbor levelű fajtája is (pl. 'Summer Chocolate').

Sok napfényt, jó vízáteresztő képességű normál kerti talajt igényel. Enyhe fagyérzékenysége miatt inkább déli vagy nyugati fal elé, védettebb fekvésbe ültessük. Vízigénye közepes, szárazság esetén meghálálja az öntözést. A fiatal egyedek tövét a fagy ellen mindenképpen takarni kell.

Magról. Mivel a maghéja nagyon kemény, ültetés előtt forrázással kell kezelni.