Királyliliom

A liliom kétségtelenül az egyik legkedveltebb kerti dísznövény szerte a világon, melynek természetes változatait azonban folyamatosan kiszorították a kerti körülményekhez jobban alkalmazkodó, időnként mutatósabb hibrid fajták. Az egykor népszerű fajok elfeledetté váltak, míg természetes környezetük nagymértékben lecsökkent, fennmaradásukhoz fontos lehet tehát, hogy kertünkben újra helyet szorítsunk ezeknek az értékes hagymás dísznövényeknek. Az egyik legkönnyebben nevelhető liliom faj a királyliliom (L. regale), mely a XX. század elején jutott el Európába. Kifejezetten termetes, akár a 1,5 méteres magasságot is elérő faj, mely az ázsiai liliom hibridek után, június végétől hozza nagyméretű, sárga közepű tölcséres virágait, melyek édes illatot árasztanak. Fehér virágai külső felükön gyakorta rózsaszínek, vagy akár bordók, ami különleges megjelenést biztosít a királyliliomnak. Magasba törő vékony szárát rövid, lándzsás levelek borítják, ezért leginkább kisebb-nagyobb csoportokban ültetve érvényesül. Vágott virágnak is ideális, de a szár legalább egyharmadát meg kell hagyni annak érdekében, hogy a növény vissza tudjon juttatni elegendő mennyiségű tápanyagot a hagymába a következő évi virágzáshoz. Jó, ha tudjuk, hogy a királyliliom minden része mérgező, különösen a macskák számára.

Napfényigényes dísznövény, melyet ültessünk jó vízáteresztő képességű, lehetőleg levélkomposzttal feljavított talajba. Nem kedveli, hogy ha a talaja nagyon felmelegszik, ezért tövét árnyékolni vagy mulcsozni kell, de kombinálhatjuk sekélyen gyökerező talajtakaró növényekkel is. Vízigénye közepes, jó, ha földjét folyamatosan kissé nyirkosan tartjuk. Magas termeténél fogva szükséges lehet a karózás, különösen szélnek kitett helyen. 3-4 évente érdemes tőosztani, de máskülönben lehetőleg ne bolygassuk. Ősz végén vágjuk vissza a szárait talajszintig. A levéltetvek és a meztelencsigák időnként megtámadhatják csakúgy, mint egyes vírusok.

Magvetéssel, illetve tőosztással.