Tarka Sárkányfa

A sárkányfák többnyire karakteres megjelenésű, kevés gondoskodást igénylő szobanövények, melyek jó árnyéktűrő képességük miatt a sötétebb szobákat, irodai helyiségeket is élettel tölthetik meg. A kereskedelemben egyik leggyakrabban kapható faj a tarka (avagy pirosszélű) sárkányfa (D. marginata), mely természetes környezetében, Madagaszkáron akár 6 méter magas fává is fejlődhet, szobanövényként nevelve azonban ritkán haladja meg a 1,5-1,8 m-t. Mivel a tarka sárkányfa a mi éghajlatunkon ritkán virágzik, így kizárólag a szárak tetején elhelyezkedő csíkos levélrózsákkal díszít, melyek fajtától függően a zöld, a vörös, és időnként a sárga árnyalatait vonultatják fel. Az újonnan kihajtó, vékony, kard alakú levelek kezdetben mereven felállóak, az öregedéssel azonban konyulni kezdenek, majd leszáradnak, csupaszon hagyva a szürkés törzset. Nyilvánvaló díszértéke mellett a tarka sárkányfa alkalmas a levegő tisztítására is.

Legszebben fényes, de közvetlen napsütéstől mentes helyen fejlődik. A tarka sárkányfa jobban alkalmazkodik a fényhiányhoz, mint a legtöbb szobanövény, de ilyen körülmények között leveleinek színe fakóbbá válik. Alapvetően szárazságtűrő növény, de legjobb, ha földjét folyamatosan enyhén nyirkosan tartjuk a növekedési időszakban. A tél folyamán az ideális hőmérséklet 15°C fölött van, de ennél némivel hűvösebb helyiségben is tartható minden probléma nélkül. A tavaszi és nyári hónapokban havonta tápoldatozzuk, a téli időszakban pedig igyekezzünk növelni a levegő páratartalmát, pl. nedves kavicsokkal teli tálca segítségével. A szárak visszavágásával igény szerint kontrollálhatjuk méretét, a levelek rövidesen újra nőnek. Átültetés kétévente válhat esedékessé. A takácsatkákra és a pajzstetvekre nem árt odafigyelni, emellett a sárkányfák érzékenyek a fluoridra, ezért nevelésekor kerülendő a perlit, a monokalcium-foszfát csakúgy, mint más fluorid tartalmú készítmények használata.

Dugványozással viszonylag könnyen szaporítható.