Ázsiai Datolyaszilva

Felnőtt korában 10-15 méteres magasságot elérő lombhullató fa, melynek gyümölcsét előszeretettel fogyasztják szerte a világon. Ez az önmagában is mutatós díszfa Kelet-Ázsiából származik, s általában véve kétlaki, így hím- és nőivarú példányok egyaránt léteznek, s szükségesek a magérleléshez. Ugyanakkor magnélküli terméseket a nőivarú példányok rendszerint megtermékenyítéstől függetlenül is hoznak. Az ázsiai datolyaszilva a késő tavasz, illetve a kora nyár folyamán hozza illatos, ugyanakkor jelentéktelen megjelenésű virágait, melyeket az ősz folyamán paradicsomra emlékeztető narancssárga termések követnek a nőivarú egyedeken. Az érett, már-már túlérett, megpuhult termések igen ízletesek, s nyersen és aszalva egyaránt fogyaszthatók. Termései mellett a fa bőrszerű, fényes, sötétzöld levélzete is igen mutatós, különösen az ősz folyamán, amikor sárgás vagy vöröses árnyalatot kapnak a levelek. Élénk színű termései a levelek lehullását követően is a fán maradnak, érdekes díszt adva ezáltal a kert egy kiemelt pontjának. Az ázsiai datolyaszilvát számos egyéb névvel is illetik, így találkozhatunk például a hurma, a paradicsomfa, illetve a kakiszilva elnevezésekkel is, mely utóbbi a datolyaszilva japán elnevezéséből (kaki-no-ki) származik.

Napos, meleg helyet igénylő díszfa, mely kedveli a jó vízáteresztő képességű, homokos, kissé nyirkos talajokat. Lehetőleg savas vagy semleges kémhatású talajba ültessük. Hajlamos a sarjadzásra, a vadhajtásokat célszerű mielőbb eltávolítani. Hazánkban enyhén fagyérzékeny, különösen fiatal hajtásai, ezért mindenképp védett helyre ültessük. Az ázsiai datolyaszilva gyökérzete viszonylag mélyre hatol, ezért az átültetésre érzékeny. Betegségek és kártevők viszonylag ritkán támadják meg, de érdemes odafigyelni a pajzstetvekre.

Magvetéssel, bujtással vagy félfás dugvánnyal. A magoknak hideghatásra van szükségük a csírázáshoz. A fiatal növényeket célszerű átteltetni az első években.