Bogyócskás Lándzsarózsa

Brazília trópusi esőerdeiből származó broméliaféle, melynek latin elnevezése (miniata) virágzatának narancsvörös színére utal. Lágyszárú örökzöld dísznövény, mely bár életében csak egyszer virágzik, virágzása hónapokig eltart. Jellegzetes bogyócskás virágzatát korallpiros csészelevelek által körül ölelt kék sziromlevelek alkotják, melyek lassacskán vörösesre színeződnek. Enyhén fogazott, hosszúkás hátrahajló levelei zöldek, időnként csíkozottak. Mint a lándzsarózsák többsége, természetes élőhelyén nem a talajon, hanem fákon él, annak érdekében, hogy minél több fényhez jusson. Nem élősködő, mivel az életműködéséhez szükséges tápanyagokat a levegőből nyeri ki, amit annak magas páratartalma tesz számára lehetővé. Virágzásának elmúltával a növény befejezi életét, de előtte még rendszerint gondoskodik utód létrehozásáról.

Félárnyékos helyet igényel, ahol kap elég fényt, de nincs kitéve közvetlen napsütésnek. Mivel gyökérzetének fő funkciója a kapaszkodás, nincsenek különleges elvárásai a talajjal szemben, feltéve, hogy az levegős és jó vízáteresztő képességű. Az öntözések között hagyjuk kiszáradni a földjét, mert a folyamatosan nedves környezetben gyökerei hamar rothadásnak indulhatnak. Rendkívül fontos, hogy a levelek által létrehozott medencében, leszámítva a telet, mindig legyen víz, amit rendszeresen cseréljünk is. Erősen fagyérzékeny növény, mely a tél folyamán is igényli a kb. 15-16 fokos hőmérsékletet.

Amikor az utódnövény eléri az anyanövény kb. 1/3-át leválaszthatjuk és átültethetjük azt.