Amarillisz

Fagyérzékeny hagymás, igen kedvelt szobai dísznövény, amely a tél végén, kora tavasszal hozza látványos, egyszínű vagy csíkozott, tölcsér alakú virágkelyheit. Bár a Hippeastrum fajokat és fajtákat szerte a világon illetik az "amarillisz" elnevezéssel, valójában nem tartoznak a valódi amarilliszek, avagy hölgyliliomok közé (Amaryllis), mely dél-afrikai nemzetségnek mindössze két faja ismert.
A Hippeastrum eredetileg Dél- és Közép-Amerikából származik innen ered a fagyérzékenysége, ezért bár nyáron kiültethetjük a kertbe, ősszel mindenképpen fel kell szednünk a hagymáit. Ez a dísznövény hatalmas színes virágaival éppen akkor visz színt a lakásba, amikor híján vagyunk a friss virágoknak, s nem utolsó sorban akár saját magunk is megpróbálkozhatunk a virágoztatásával. Az 50-70 cm magas, vastag, üreges száron szerencsés esetben akár 4-6 dárda alakú bimbó is megjelenhet, amelyek kibomolva igazán szemkápráztatóak, bár általában csak 10-12 napig nyílnak. A növény hagymái azonban akár 8-10 évig is élnek, és évenként rendszeresen virágoznak, ha jól kezeljük őket.
Az amarilliszt vagy lovagcsillagot holland termesztők kezdték először nemesíteni Argentínából és Mexikóból importált hagymákból a 18. sz. elején, s megszámlálhatatlan számú hibridjeinek hagymái ma is jobbára onnan, ill. Dél-Afrikából kerülnek a boltok polcaira, valamint a kertészetekbe. Virágzáshoz a jó talajon kívül melegre és fényre is szüksége van, azonban soha ne tegyük ki a növényt erős direkt fénynek. A cserepes növények mellett ma már sok virágüzletben találkozhatunk vele vágott virágként is, mivel a virágok ily módon is hosszan díszlenek.
Jó, ha tudjuk, hogy az amarillisz mérgező anyagokat is tartalmaz!

Ha magunk akarunk megpróbálkozni a növény hajtatásával, fontos, hogy minél nagyobb és súlyosabb, fejlett gyökérzetű hagymákat válasszunk. A hagyma terjedelméhez mérten dupla akkora cserépbe, tápanyagdús tőzeges földbe ültessük, oly módon, hogy a hagyma felső része kilátszódjon a cserépből. Alapos öntözést követően a cserepet tegyük sötét meleg helyre, amíg a növény élettevékenysége megindul. A bimbóképződéshez kb. 2-3 hónapra van szükség, s öntözni csak akkor kell már intenzíven, ha a virágszár elérte a 15-20 cm-t. Ekkor a növényt világos, de nem túl meleg helyre kell vinni, ahol lassan, de biztosan kifakadnak a bimbói, s ekkor már teljes pompájukban gyönyörködhetünk a gyönyörű virágokban. Elvirágzásuk után a májusi fagyok elmúltával tehetjük ki a kertbe vagy az erkélyre félárnyékos helyre, ahol mérsékeltebben ugyan, de folyamatosan öntözni és tápoldatozni kell. Szeptember elejétől a levelek visszahúzódásáig már csak nagyon kevés vizet igényel. Ha felszedtük a hagymákat, tartsuk őket szellős sötét helyen. Mivel 2 hónap nyugalmi időre van szükségük, csak ezután ültethetjük őket újra cserépbe.

Fiókhagymákkal szaporítható, ám ezek csak a harmadik évtől virágoznak.