Kerti Sarkantyúka

A kerti sarkantyúkát a XVII. században Peruból hozták át Európába a spanyol hódítók, ahol hamarosan a kertek népszerű virágává vált. Manapság némelyek szerint kissé ódivatú, pedig élénk színű, enyhén illatos virágai mellett, világoszöld, jellegzetesen kerekded levelei is üdítően hatnak. Hálás virág, melynek virágzása júniustól egészen a fagyokig tart. Két alapvető fajtáját különböztetjük meg, amelyek közül az egyik bokros növekedésű, legfeljebb 30 cm magas, a másik viszont kúszó változat, amely hajtásának a hossza akár a 3-4m-t is elérheti, így alkalmas rá, hogy pergolára futtassuk. Ötszirmú tölcséres virágai sárga, narancssárga vagy skarlátvörös színben nyílnak. Érdekessége, hogy a növény minden föld feletti része ehető, de csak nyersen vagy sajtolva fejti ki antibakteriális, erősítő hatását. A virág íze az édes borséra, illetve a retekére emlékeztet; sajtokkal, salátákkal fogyasztják. Magja és bimbója ecetes-sós lében tartósítva, a kapribogyó ízéhez hasonlít. A kerti sarkantyúka a biokertészetben is fontos szerepet játszik, mivel jelenlétével elriasztja a kártevőket.

Eléggé igénytelen, talajban nem válogatós növény. Jól érzi magát napos helyen és félárnyékban is, de a rekkenő hőséget nem szereti, ezért ilyenkor bőségesen locsoljuk, akár reggel és este is.

A kerti sarkantyúkát legkönnyebben magvetéssel szaporíthatjuk. A viszonylag nagyméretű magokat májusban érdemes elvetnünk, s a gyorsabb csírázás érdekében érdemes a magokat az ültetés előtti napon beáztatni.