Keleti Bogyóspuszpáng

A keleti bogyóspuszpáng egy Délkelet-Kínából származó alacsony termetű cserje, mely örökzöld levélzetével az állandóságot szimbolizálja a kertben. Ez a lassú növekedésű, rizómával terjedő dísznövény kifejezetten árnyékkedvelő, ezért olyan helyen is képes lehet megélni, ahol a legtöbb növény csak sínylődik. Kompakt, kb. 1m-es termete miatt ideális talajtakaró, mely leginkább a tél folyamán bontakoztatja ki szépségét, ekkor hozza ugyanis virágait, melyek noha némileg talán jelentéktelenek, de erőteljes illatot árasztanak, mely még a hűvösebb napokon is érezhető. A fehér virágok a levelek hónaljában nőnek, s érdekességük, hogy nincsenek szirmaik, apró csészeleveleik színe azonban bordós árnyalatú. Maga a növény feltörő ágrendszerű, sűrűn bokros cserje, melynek sötétzöld, viaszos bevonatú levelei, ép szélűek, fényesek, kihegyezett végűek. A bogyóspuszpángok, így a keleti bogyóspuszpáng is egylaki növény, így a növényeken egyszerre vannak jelen hím- és nőivarú virágok, s utóbbiakból időnként fekete színű, fényes bogyós termések fejlődnek. A keleti bogyóspuszpáng jól illik természethű kertrészek egy-egy árnyékosabb szegletébe csakúgy, mint nagyobb sziklakertek aljába.

Kedveli a közepesen tápanyagdús, humuszban gazdag, folyamatosan kissé nyirkos talajt, ugyanakkor viszonylag jól alkalmazkodik még a száraz árnyékhoz is csakúgy, mint a szennyezett városi levegőhöz. Naposabb helyre is ültethetjük, ilyen körülmények között azonban nem száradhat ki a talaja, mert ellenkező esetben levelei megéghetnek, így elsősorban félárnyékos vagy árnyékos helyre való. Alapvetően télálló, de keményebb teleken némileg károsodhat, ezért védett fekvésbe javasolt ültetni. Az elhalt vagy beteg hajtások eltávolításán felül metszést nem igényel. Betegségekkel és kártevőkkel szemben viszonylag ellenálló.

Félfás dugványról vagy magvetéssel.