Vérvörös Ribiszke

(Ribes sanguineum)

Az észak-amerikai kontinens nyugati partvidékeiről származó lombhullató cserje, mely távoli rokonságban áll a hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő kerti ribiszkével, más néven ribizlivel. Tavasz elejétől dús fürtökben hozza élénk sötét rózsaszín, kárminvörös, ritkábban halvány rózsaszín, esetleg fehér színű mutatós virágait, melyekből a nyárra időnként sötétkék bogyók fejlődnek, amik ugyan ehetőek, de némileg íztelenek. Ötkaréjú, tenyeresen összetett, feltűnően erezett levelei önmagukban is rendelkeznek díszítőértékkel, s érdekességük, hogy frissen kihajtva gyantaszerű illatot árasztanak. Ennek a felálló ágrendszerű, fagytűrő cserjének további előnye, hogy levélzete az ősz folyamán bronzos, bíboros árnyalatot kap. Ideális térelválasztó növény, melynek végső magassága kb. 1,5-3m.

Gondozása

Napos, félárnyékos fekvést és üde, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajt igényel. Lehetőleg ültessük savas vagy semleges kémhatású talajba, noha tolerálja a némileg meszes talajokat is. Vízigénye közepes, földjét tartsuk folyamatosan kissé nyirkosan. Metszeni évente, a kora nyári időszakban kell, amikor is célszerű eltávolítani a sérült, illetve elhalt ágakat. Ezen felül az idősebb ágak közül ritkítás végett érdemes akár minden harmadikat a talajszintig visszavágni a cserje megújulása érdekében. Időnként károsíthatják a levéltetvek és a lisztharmat