Kocsányos Tölgy

A kelta világban a tölgy egyike volt a legnagyobb kultuszú szent fáknak, melyet a tűrőképességgel és a hosszú élettel asszociáltak. A társítások egyértelműen a fa tulajdonságaira utalnak, hiszen a törzséből készült faanyag kemény és tartós, életkora pedig megközelítheti az ezer évet is.
Ez a hazánkban is őshonos termetes lombhullató fa terebélyes, boltozatos koronát fejleszt, ezért leginkább parkfának, vagy nagyobb kertbe való. Átlagos kerti körülmények között gyakorta eléri a 12-20m-es magasságot, de végső magassága ennek duplája is lehet. Széles koronáját visszás tojásdad levelek sokasága alkotja, melyek jellegzetesen szárnyasan karéjosak. A kocsánytalan tölggyel (Q. petraea) szemben leveleinek nyele igen rövid, és a lemez nem nyélbe keskenyedő, hanem füles vállú. A levelek fejlődésével egy időben nyíló zöldes barkavirágzatai jelentéktelenek, idősebb korban az azokat követő makk termések azonban jól ismertek. Termései a felső felükön a legszélesebbek, nem úgy, mint a kocsánytalan tölgy esetén, melynek termései az alulsó felükön a legszélesebbek.
A kocsányos tölgynek számtalan fajtáját nemesítették ki, melyek között találhatunk oszlopos, csüngő koronájú, tarka levelű, sárgászölden vagy bordón kihajtó fajtákat is.

Bármilyen nem túl száraz vagy nedves talajban nevelhető, de tápanyagdús, mély termőrétegű talajban fejlődik a legszebben. Némi árnyékot tolerál, de elsősorban napos helyre érdemes ültetni. Vízigénye közepes, fiatal korban és tartós szárazság esetén rendszeresen öntözzük. Hazánkban a legtöbb problémát a levéltetvek, a cser filoxéra, a lisztharmat, valamint a gubacsdarazsak okozhatják, melyek elcsúfíthatják bőrnemű lombját.

Az alapfajt magról nevelik, a kertészeti fajtákat rendszerint oltással szaporítják.