Erdeifenyő

Széles elterjedési területtel rendelkező, hazánkban is előforduló fenyőféle az erdeifenyő, melynek leveles hajtásaiból hosszú idők óta párolnak illóolajokat, s melynek borovi néven elhíresült faanyagát sokoldalúan használja az ipar. Az erdeifenyő kezdetben kúpos növekedésű, később azonban koronája nyitottá, szétterülővé válik, ez utóbbi jelenség különösen igaz akkor, ha nyílt fekvésbe ültetjük, ahol minden körülmény (fény, hely) adott a terjeszkedéshez. Ágrendszere sokszor csavarodott, kérge kortól függően szürkésbarna vagy vörösesbarna. Párosával álló, szintén csavarodott tűlevelei szürkészöldek, 3-7cm hosszúak, merevek, alapvetően szúrósak. Éretten 5-7cm-es tobozai nem kifejezetten látványosak, de rendelkeznek némi díszértékkel. Végső magassága elérheti a 25-30m-t is.

Az erdeifenyő az egyik legkönnyebben alkalmazkodó fenyőféle, mely mindössze csak laza szerkezetű talajt, és napfényben gazdag fekvést igényel. A túlzottan lúgos, mészben gazdag talajt érdemes némileg savasítani ültetés előtt. Vízigénye közepes, fiatal korban és tartós szárazság esetén rendszeres öntözést igényel. Metszeni nem szükséges, de egyes kártevőkre (pl. gyapjas tetvek, fenyőtűmoly, erdeifenyő araszoló, erdeifenyő bagolypille, erdeifenyő szövődarázs, fenyődarázs, fenyőilonca stb.) érdemes odafigyelni. A városi légszennyezést viszonylag jól tolerálja.

Magvetéssel.