Feketefenyő

Elsősorban a mediterrán térség és Kis-Ázsia az otthona a feketefenyőnek, mely idős korában gyakorta széles lombkoronát fejleszt. Fiatal korban kúpos növekedésű, később azonban szabálytalanná, ritkássá válik, díszértéke mindazonáltal vitathatatlan. 10-15cm hosszú, időnként kissé hajlított vagy csavart tűlevelei sötétzöldek, a törpehajtásokon párosával állnak. Kérge sötétszürke vagy sötétbarna, vastag, mélyen repedt, két év alatt beérő tobozai max. 8-10cm hosszúak, többnyire ülőek. A feketefenyő hazánkban többnyire 30m magasságig nőhet meg, de a legmagasabb példányok Európában elérik a 45m-t is. Széles elterjedési területe miatt meglehetősen változékony fenyőféle, számos alfaját és változatát különböztetik meg.

A feketefenyő könnyen nevelhető, jó alkalmazkodó képességű díszfa, de mindenképpen fontos, hogy talaja ne legyen túlzottan kötött, s hogy megfelelő mennyiségű napfényt kapjon. Mészkedvelő, légszennyezéstűrő képessége pedig az egyik legjobb a fenyők között. Fiatal korban rendszeres öntözést igényel, később jól átvészeli a száraz időszakokat is. A tűelhalás és a hajtáspusztulás okozhatja a legnagyobb problémát, de kártevők is megtámadják időnként.

Magvetéssel történik általában, de a kultivárokat többnyire oltással szaporítják.