Himalájai Selyemfenyő

(Pinus wallichiana)

A himalájai selyemfenyő természetes élőhelye Kelet-Afganisztántól egészen Észak-Burmáig terjed, ahol elsősorban az alacsonyabb hegyvidékek jellegzetes fája. Kétségtelenül ez az egyik legszebb megjelenésű fenyőféle, melynek legfőbb díszítőértékét a hosszú, zöldesszürke tűlevelek adják, melyek kezdetben felállóak, később azonban lágyan csüngővé válnak, s éppen ezért a himalájai selyemfenyő nem annyira merev, statikus hatású, mint sok más rokona. Örökzöld levélzete mellett nagyméretű, termős tobozvirágzatai is igen mutatósak, melyek erősen gyantásak, s gyakorta banánszerűen begörbülnek. Ez a laza lombkoronájú díszfa nem kifejezetten hosszú életű, ugyanakkor viszonylag gyorsan nő, s végső magassága meghaladhatja a 15 métert is. Ültetésekor vegyük figyelembe, hogy idővel széles lombkoronát fejleszt, s ezért térigénye viszonylag nagy. Kiszáradt tobozait a virágkötészetben is előszeretettel használják.

Gondozása

A himalájai selyemfenyő egy könnyen nevelhető díszfa, mely jó alkalmazkodó képességgel rendelkezik, ugyanakkor igazán szépen csak nyirkos talajban, védett fekvésben fejlődik, mivel szélnek kitett helyen levelei könnyen kiszáradhatnak és megbarnulhatnak a tél folyamán. Meleg, napfény- és vízigényes dísznövény, ezért fiatal korban és szárazság idején mindenképpen rendszeres öntözésre szorul. Metszést a beteg és elhalt hajtások eltávolításán felül nem igényel. A gyapjastetvek és levéltetvek időnként károsíthatják