Kínai Magyal

A téli időszak egyik legszebb cserjére minden bizonnyal a magyal, melynek cakkos szélű levelei, valamint piros bogyós termései jól illenek a hidegebb hónapok rideg, mégis nyugalmat sugározó hangulatához. Hazánkban legtöbbször a közönséges magyalt (Ilex aquifolium) ültetik, mely azonban idővel kifejezetten terebélyes cserjévé fejlődik, ezért kisebb méretű kertbe vagy előkertbe jobb választás lehet a kisebb termetű, ugyanakkor igen mutatós kínai magyal. Ez a kúpos formájú, lassú növekedésű, örökzöld magyal faj kifejlett korában is csak kb. 2-3 méter magasra nő, s így térigénye jelentősen kisebb. Ritkás, némileg csüngő ágrendszerét sűrűn borítják a szórt állású, tüskésen fogazott levelek. Fényes, bőrszerű levelei sötétzöldek és más magyal fajokhoz képest viszonylag kisméretűek. Fehér virágai az előző évi hajtásokon, a tavasz végén jelennek meg, de apró méretüknél fogva nem rendelkeznek különösebb díszítőértékkel. Sikeres beporzás esetén a virágokat őszre beérő, piros bogyós termések követik a nőivarú példányokon, melyek azonban mérgezőek az ember számára. Kétlaki növény, ezért hím- és nőivarú egyedek egyaránt szükségesek a megtermékenyítéshez.

Nyirkos, üde, ugyanakkor jó vízáteresztő képességű talajt igényel, más tekintetben azonban kifejezetten igénytelen díszcserje. Legszebben félárnyékos helyen fejlődik, de a napot is tolerálja csakúgy, mint a szennyezett városi levegőt. Elsősorban a savas, illetve semleges kémhatású talajt kedveli, de viszonylag jól alkalmazkodik az enyhén lúgos talajhoz is. A talaj nyirkosan tartása végett érdemes mulccsal takarni a tövét. Rendszeres metszést nem igényel. Általában problémamentes, de érdemes odafigyelni a takácsatkákra, a pajzstetvekre, valamint a lisztharmatra.

Dugványozással.