Ez a kistermetű cserje, mely kizárólag a zöld szín árnyalataiban pompázik, a nemes babérhoz hasonló, bőrnemű, örökzöld leveleiről kapta a nevét. Természetes élőhelye a mediterrán térség hegyvidékeitől Kis-Ázsiáig, illetve a Krím félszigetig terjed, hazánkban pedig leginkább a Bakony humuszos erdőtalajában érzi jól magát. A növény ritkásan elágazó, szürkésbarna ágain szórtan állnak kihegyezett végű, hosszúkás, 8-10 cm hosszú levelei. Sárgászöld, apró, gyengén illatos virágait a babérboroszlán korán, sokszor már a tél végén kezdi bontogatni. A viszonylag kevés virágból álló virágfürtök a levelek hónaljában nyílnak, s nektárjuk vonzza a korai méheket. Virágaiból őszre
fekete bogyók fejlődnek, melyek azonban
mérgező hatásúak!
A kertekben nevelt babérboroszlán nagy előnye, hogy még a mélyárnyékot is elviseli, ráadásul nagyon jól illik erdős-ligetes kertrészekbe, de kisebb mérete miatt akár előkertbe is ültethetjük. Bár a babérboroszlán önmagában is mutatós, habitusa és sötétzöld lombozata szép hátteret ad hóvirágok és hunyorok kisebb csoportjainak is. Hosszantartó virágzása február végétől akár májusig is eltarthat. A babérboroszlán 1-1,2 m-nél ritkán nő magasabbra, de a Pireneusokban előforduló
D. laureola subsp. philippi még ennél is alacsonyabb, mindössze 50 cm magas. Ennek az alváltozatnak egy Szicíliából származó fajtája a kompaktabb méretéért és mutatósabb virágaiért kedvelt
'Margaret Mathew'
. Jó, ha tudjuk, hogy
a természetben élő példányok hazánkban védett növények!